A csendben velünk maradó Úr - Krisztus Szent Teste és Vére – Úrnapja

Szentírás: MTörv8,2–3.14b–16a; 1Kor 10,16–17; Jn 6,51–58

Lefekvés előtti gondolatok

Véget ér ez a különleges úrnapi ünnep.

Elcsendesedtek a harangok. Véget ért a körmenet. Hazatértek a családok. Lassan kialszanak a fények a házak ablakaiban.

De van Valaki, aki nem távozik.

Jézus Krisztus ma is itt marad közöttünk.

Talán még most is magad előtt látod a gyerekek által hintett virágszirmokat, a körmenet ünnepélyes pillanatait, a monstranciában hordozott Oltáriszentséget.

Talán eszedbe jutnak azok a fiatalok – Áron és Krisztina, valamint Géza és a többiek - is, akik tegnap este a Fókuszpont rendezvényen együtt imádkoztak, énekeltek és tanúságot tettek arról, hogy Krisztus valóban él és működik az életükben.

Milyen jó tudni, hogy mindez nem csupán egy szép esemény volt.

Nem egy jól sikerült rendezvény.

Nem egy megható ünnep.

Hanem sokak találkozása az élő Krisztussal.

Sokszor azt gondoljuk, hogy Isten csak a rendkívüli pillanatokban van jelen. Egy nagy lelki élményben. Egy zarándoklaton. Egy ifjúsági találkozón. Egy ünnepi szentmisén.

Pedig az Úr ma este is ugyanúgy jelen van, mint délelőtt a körmenetben.

Ott van a tabernákulum csendjében.

Ott van a templom félhomályában.

Ott van a betegszobában.

Ott van az egyedül élő idős ember mellett.

Ott van a vizsgáira készülő fiatal mellett.

Ott van a fáradt édesanya és a gondterhelt édesapa mellett.

És ott van melletted is.

Az Eucharisztia egyik legnagyobb vigasztalása éppen ez: nem kell egyedül hordoznunk életünk terheit.

Van, aki velünk hordozza.

Van, aki előtt letehetjük őket.

Van, aki azt mondja:

„Nem hagylak árván benneteket.”

Mielőtt ma lehunyod a szemed, gondolj erre a csodálatos igazságra:

A világ sokszor bizonytalan.

A holnap ismeretlen.

De Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

Aki ma az oltáron táplált bennünket, az ma éjjel is őrzi életünket.

Esti ima

Urunk Jézus Krisztus!

Hálát adok Neked ezért az úrnapi ünnepért.

Köszönöm a szentmisét, a körmenetet, az imádságokat, a közösséget és minden kegyelmet, amelyet ma kaptam Tőled.

Köszönöm, hogy az Oltáriszentségben velünk maradtál.

Köszönöm, hogy nem hagysz magunkra a hétköznapok útjain sem.

Bocsásd meg mindazt, amivel ma megbántottalak.

Erősítsd meg a hitet a szívemben.

Taníts jobban szeretni Téged és embertársaimat.

Áldd meg családomat, közösségünket, Egyházadat és XIV. Leó pápát.

Őrizd meg a fiatalokat, a betegeket, az időseket és mindazokat, akik ma este magányosnak érzik magukat.

Add, hogy szívünk mindig vágyódjon Hozzád, az élő Kenyérhez, aki örök életet adsz nekünk.

Ámen.

Útravaló gondolat

A körmenet véget ér, az ünnep elmúlik, de Krisztus nem megy el: csendesen velünk marad életünk minden napján.