„Az egyszerűség művészete – a tiszta szív adventi útja”

Második elmélkedés Dávid kérdése nyomán

Advent első vasárnapján új év kezdődik, új fény nyílik, és új kérdések érlelődnek bennünk.

Dávidnak tegnap feltett kérdése — az egyszerűség és tiszta szív helye az életünkben — nemcsak a ferences szentek ünnepén volt érvényes.

Ma, az adventi várakozás kapujában még mélyebb jelentést kap.

Ezért a tegnapi ferences megközelítés után ma egy tágabb, személyesebb és egyetemesebb szemszögből közelítjük meg ugyanazt a témát: hogyan válik az egyszerűség művészete az adventi készület lényegévé, és hogyan vezet el bennünket a tisztább, szabadabb, Krisztusra nyitott szívhez.

„A tisztaság felé vezető út mindig azzal kezdődik, hogy elengedjük azt, ami nem Isten.”

Az emberi szív mélyén ott él a vágy az egyszerűségre. Arra, hogy a sok hang, teher, szerep, megfelelés mögött végre tisztán, igazán önmagunk lehessünk. Adventben különösen érezzük ennek a hívását: mintha maga Isten sóhajtana bennünk, hogy „engedd el, ami felesleges – és engedd be azt, ami igaz.”

A ma reggeli „jó napot indító” üzenete kapcsán megfogalmazódott Dávid kérdése, a – vajon az egyszerűség és a tiszta szív csak lehetőség, életforma vagy életszükséglet? – nemcsak egy személyes reflexió, hanem sokunk szívében ott vibráló dilemma. Mert az egyszerűség ordítóan ellentmond a mai világ logikájának. Minden arra késztet minket, hogy többet, gyorsabban, hangosabban éljünk. A szívünk viszont az ellenkezőjére vágyik: kevesebbre, mélyebbre, tisztábbra.

A Biblia „egyszerűsége” – nem naivitás, hanem tisztaság

A Szentírásban az „együgyű” (héber: tam, pattah) nem butaságot jelent. Nem azt, hogy valaki hiszékeny vagy könnyen rászedhető. Sokkal inkább a szív osztatlan voltát, a belső integritást, az el nem takart, meg nem osztott életet.

„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.”

(Mt 5,8)

A tiszta szívű ember nem azért látja Istent, mert tökéletes, hanem mert nincs benne kettősség. Az egyszerűség ezért nem képesség, hanem spirituális tér, amelyben Isten felismerhetővé válik.

Szent Ferenc „szent együgyűsége” – az evangélium kristálytiszta tükre

Ferenc atyánk számára az egyszerűség nem dekoratív erény, hanem a Krisztus-követés gerince volt. Ő nem akart többnek látszani, mint aki; nem törekedett hatalomra vagy befolyásra; nem gyűjtött semmit, ami szívének szabadságát csorbíthatta volna.

Ferenc egyszerűsége a legmélyebb értelemben vett együgyűség volt:

– nem kettős beszéd,

– nem szerepjáték,

– nem megfelelési kényszer,

hanem tiszta, derűs jelenlét.

Aki találkozott vele, azt érezte: otthon vagyok. Nem kell szerepelnem. Nem kell okosabbnak, erősebbnek, szentebbnek mutatkoznom. Ferenc szíve „egyszerű” volt, mert osztatlanul az Istené volt.

Mi tart még vissza? – Az adventi kérdés

Advent Jézus közeledésének ideje, de legalább annyira annak felfedezése is, mi az, ami bennünk még feltartja Őt.

– Mi az, amit görcsösen szorítok?

– Mi az, ami hangosabb bennem, mint Isten halk szeretete?

– Melyik félelmem mondja azt: „így nem élhetek egyszerűbben”?

Az egyszerűség nem romantika, hanem belső tehermentesítés.

A tiszta szív nem póz, hanem a lélek oxigénje.

Talán ezért nem csupán lehetőség vagy életforma, hanem – bizony – életszükséglet.

Mert a szív akkor hallja meg Isten suttogását, amikor végre elcsendesedett.

Adventi útravaló: a tisztaság felé

Nem kell nagy döntésekkel kezdeni. Az egyszerűség mindig egy kis elengedésből születik. Ma talán elég ennyi:

– kevesebbet magyarázkodni,

– kevesebbet ítélkezni,

– nem róni fel egy apró sértődést,

– nem túlbonyolítani egy helyzetet,

– kimondani egy tiszta mondatot: „Bocsáss meg.” vagy „Köszönöm.”

– csendben maradni néhány percig.

A tiszta szív nem teljesítmény, hanem Isten ajándéka annak, aki kész leegyszerűsödni.

Adventben talán ez a legnagyobb bátorság: visszatérni a szív „együgyűségéhez”, ahol nincs más vágy, csak Isten.

„Uram, tisztítsd meg szívemet egyszerű örömödre.”

Ezt a rövid imát talán érdemes ma magunkkal vinni. Mert aki a tiszta szív útjára lép, annak a világ már nem kaotikus, hanem otthonná válik. És ott, a csendben, ahol végre minden egyszerűvé lesz, felragyog Krisztus, az Eljövendő, az Emmánuel fénye.