Így indult
számunkra az év: a hajnali sötétség csöndjét megtöri az adventi könyörgés, a
Rorate angyali dallama, a helyi kántorok tolmácsolásában. Ez úton is hálás
köszönet nekik a kedves „ébresztő” -ért, meglepetésért.
Ma reggel –
talán még álmosabban, talán még csöndesebben – mégis ezek a szavak
emlékeztettek arra, miért is olyan különleges ez az időszak: mert Isten maga
hajol le hozzánk, mint harmat az égből, hogy új reményt, új kezdetet, új életet
hozzon.
Az új egyházi
év mindig meghívás. Meghívás arra, hogy engedjük a lelkünket megérinteni,
engedjük a szívünket újra felébredni. Meghívás arra, hogy merjünk várni – nem
passzívan, hanem éberen, figyelmesen, reménnyel tele.
Advent nem
csupán visszaszámlálás karácsonyig; advent a szív lassú kinyílása, az Isten
felé forduló csend, amelyben meghalljuk: „Veled vagyok.”
Kedves
Barátaink, Fiatalok, Olvasók!
Ahogyan
belépünk ebbe az új egyházi évbe, kívánjuk, hogy:
- legyen előttetek világos cél,
mint a gyertyafény az adventi koszorún;
- legyen bennetek remény, amely nem
fogy el, mert nem magatokból merítitek;
- legyen mellettetek közösség,
amelyben otthonra leltek;
- és legyen a szívetekben csend,
ahol meghalljátok az Isten halk szavát.
Adja az Úr,
hogy ebben az évben közelebb kerüljünk ahhoz az Igazsághoz, amely nem könyvben,
nem elméletben, hanem egy Gyermekben jön el hozzánk – sebezhetően, egyszerűen,
mégis mindent újjáteremtő erővel.
Áldott, békét
hozó adventet és kegyelemmel teljes új egyházi évet kívánnak mindannyiótoknak,
imával, a
Székelyudvarhelyi
Ferences Barátok

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése