„Ha sebez a szó – gyógyítson az ima” - Lefekvés előtti gondolat és ima – 18. évközi hét kedd estéje

Sorozat: Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban

Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!

📖 Olvasmány: Szám 12,1–13

Este van. Csend lesz. És ilyenkor előjönnek a nap emlékei – a kimondott, vagy épp kimondatlan szavak, a tekintetek, a sebek, az indulatok.

Talán ma te is mondtál valamit valakiről, ami nem épített.

Talán csak hallgattál, amikor védened kellett volna.

Talán túl gyorsan véleményt formáltál – valakiről, aki Isten szolgája.

A mai szentírási rész Mózesre irányítja figyelmünket. Őt bántják. Őt gyalázzák. És ő? Nem védekezik. Nem vág vissza. Csak imádkozik:

„Kérlek, Istenem, gyógyítsd meg őt!”

Ez az igazi nagyság. Ez az evangéliumi lelkület.

Ez a magatartás lehet a mi válaszunk is a vádak, félreértések, kísértések közepette.

💭 Ma este álljunk meg egy pillanatra:

– Voltam-e én is valakinek a Mirjámja vagy Áronja?

– Vagy épp Mózesként kellett volna csendben hordoznom egy terhet – de nem tudtam?

Kérjünk ma bocsánatot. És ne csak másokért. Saját magunkért is.

Mert ha őszintén nézünk szembe magunkkal – mindannyiunknak szüksége van gyógyulásra.

---

Esti ima

Uram,
egész nap sodort a világ: szavak, ítéletek, érzések...
És most este van.
Itt vagyok előtted, kimerülten, de nyitott szívvel.

Bocsásd meg, ha ma én is bántottam – szóval, hallgatással, véleménnyel.
Bocsásd meg, ha túl hamar ítélkeztem,
ha nem láttam mögé – csak a felszínt.
Bocsásd meg, ha szolgáid ellen lázadtam – akaratlanul vagy tudatosan.

Gyógyíts meg minket, Uram.
Gyógyítsd meg egyházadat, közösségeinket.
Gyógyítsd meg a pletykától sebzett lelkeket.
Gyógyítsd meg a fáradt lelkipásztorokat.

Adj Mózes-lelkületet nekem: alázatot, türelmet,
és azt a csendes erőt, amely imádsággá formál minden fájdalmat.

Ámen.

---

Esti útravaló egy mondatban:

„Amikor nem tudsz már mit mondani – akkor imádkozz!”