„Egy pillanatra feltárult a mennyei fény” - A színeváltozás titka a hétköznapok árnyékában

 

18. évközi hét szerda, Urunk színeváltozásának reggeli üzenete

Sorozat: Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban

Mottó: „Minden nap tégy egy lépést a hit útján!”

📖 Olvasmány: Dán7,9-10.13-14 // 2Pét 1,16-19 // Lk 9,28b-36

Ma, augusztus 6-án az Egyház Urunk színeváltozását ünnepli. Ez az esemény nemcsak Jézus dicsőségét tárja fel, hanem a mi lelkünk mély vágyát is: látni, hinni, megérinteni az örök világosságot – még itt, a hétköznapok szürke hegyei között is. Jézus arca elváltozott – vajon a miénk is elváltozik-e, ha Vele maradunk a csendben? 

A színeváltozás hegyén nem történik semmi „új”, csak feltárul az, ami mindig is ott volt: Jézus isteni valósága. De ez a tanítványok számára új fényt vet a múltra, és új irányt ad a jövőre. Ott, a hegyen, minden más lett – nem kívül, hanem belül.

És ez a döntő kérdés ma is:

– Látjuk-e még a lényeget a rohanás mögött?

– Megállunk-e egy pillanatra, hogy felismerjük: Isten fénye most is itt van, a dolgok mélyén, a kapcsolatokban, a fájdalmakban, az örömökben, a kérdésekben?

– Megengedjük-e, hogy ne mi akarjuk irányítani a történéseket, hanem „hallgassunk rá”, aki maga az Élet?

Mert a színeváltozás nem színpadi látványosság, hanem lelki beavatás: amikor egy ember, egy közösség felismeri: több az élet, mint amit a szem lát.

A tanítványok meg akarták örökíteni, rögzíteni akarták a pillanatot. „Készítsünk három sátrat!” – mondják. Mert a lélek ösztönösen kapaszkodna abba, ami szép, biztos, fényes. De a színeváltozás célja nem az, hogy ott maradjunk a hegyen – hanem hogy elvigyük a fényt a völgybe. A mosatlan edények mellé, az iskolapadba, a betegágy mellé, a forgalmi dugóba, a hivatalba, az egyedül töltött estébe.

A hegy a csend ideje. A völgy a küldetés terepe.

Az Atya szava nem utasítást ad, nem terveket vázol. Egyszerűen csak ennyit mond: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!”

Mintha ezt kérdezné ma is:

– Kit hallgatsz reggelente?

– Milyen hangok formálnak téged nap mint nap?

– Hallasz-e még egyáltalán a sok zaj mögött?

Ez a nap lehetne egy „belső színeváltozás” kezdete is. Amikor már nem a rohanás diktál, hanem a jelenlét. Amikor a lelkünk újra ráhangolódik Istenre, aki nem harsány, hanem szelíd és ragyogó.

A világban háborúk dúlnak, emberek reményt vesztve keresnek menedéket, közöny és cinizmus fertőzi meg a közbeszédet. De Isten nem rejtőzik el – ott van minden mélység alatt. Ahogy Szent Péter írja a mai második olvasmányban: „személyesen láttuk az ő fönségét… és még szilárdabban bízunk a prófétai szóban.”

Van-e ma valaki, aki rád nézve jobban hisz Istenben?

Látnak-e benned valamit a hegy fényeiből?

Ez a hit kérdése ma. Nem elmélet – tanúságtétel.

🙏 Ima

Uram Jézus, aki megmutattad tanítványaidnak isteni dicsőségedet,

kérlek, változtasd át ma az én arcomat is:

hadd tükrözze a Te világosságodat,

hadd ragyogjon fel benne a Te békéd!

Adj bátorságot, hogy megálljak a zajban,

hogy meghalljam az Atya szavát,

és Veled együtt le tudjak jönni a hétköznapok völgyébe,

mert tudom: ott is jelen vagy.

Ámen.

📌 Napi útravaló egy mondatban:

Ne csak nézd a fényt – engedd, hogy átalakítson!