Az
élet útjának zarándoklata a mindennapokban
Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!”
📖 Szentírási alap: Ter16,1–12.15–16
A mai olvasmány (Ter 16,1–12.15–16) fájdalmas emberi történetet tár elénk: Hágárét, a szolgálóét, akit megaláztak, eltaszítottak, és aki végül egyedül menekül a pusztába. Ő az elfelejtettek, a peremen élők, a kitaszítottak képviselője. Talán te is érezted már így magad: hogy senki sem figyel rád, hogy az igazságtalanság szava erősebb, mint az irgalomé. Hágár története éppen ezért olyan megrendítő és felszabadító: Isten megjelenik neki. Nem a templomban, nem egy ünnepi istentiszteleten, hanem a sivatagban, menekülése közben. Az Úr angyala így szól hozzá: „Az Úr meghallgatta nyomorúságodat.”
Talán
ma éppen a mosatlan edények fölött hajolsz, vagy egy kórházi vizsgálat előtt
várakozol. Talán egy nehéz beszélgetés előtt állsz, vagy épp egy olyan helyen
vagy, ahol látszólag semmi sem szent. De az Isten, aki látta Hágárt a
pusztában, téged is lát. A magányodon túl, a gondolataid mögé néz. Nem
csak figyel, hanem meghallgat és válaszol.
És
kérlek, ha ma bárkivel találkozol, akiről úgy gondolod, „senki nem látja őt” –
emlékezz Hágár történetére. Adj egy pillantást, egy mosolyt, egy mondatot,
amiben az Isten tekintete tükröződik. Mert az Isten szeretetének te is
hordozója vagy.
Imádság:
🕊 Útravaló
gondolat:
„Isten nemcsak néz, hanem lát – és aki láthatóvá válik előtte, az már soha
többé nem marad magára.”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése