Lefekvés előtti gondolat és esti ima – 12. évközi hét csütörtök
Sorozat: Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban
Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!”
Amikor leszáll az este, gyakran együtt maradunk azokkal a
gondolatainkkal, amelyeket napközben elnyomtunk: kételyek, csalódások,
kimondatlan imák, meg nem értett pillanatok. Lehet, hogy ma is volt egy ilyen
perced. Amikor úgy érezted: senki sem ért, senki sem figyel. Talán egyedül
voltál a feladataiddal, vagy nem úgy sikerült valami, ahogyan szeretted volna.
Lehet, hogy kimondatlan fájdalmat hordozol.
De van Valaki, aki ma is látta, amit más nem látott. Aki
nemcsak átnézett rajtad, hanem rád nézett.
„El-Roí” – az Isten, aki lát. Ő ma is veled volt. A reggeli rohanásban.
Az elvégzett munkában. A csendekben, amelyeket talán mások nem értettek, de Ő
igen. És most, ahogy este lett, őrző tekintetével kísér tovább: nem megfigyel,
hanem szeret. Nem ellenőriz, hanem vigasztal.
Hágár története arra tanít, hogy még a pusztában is
megszólítható az Isten, mert Ő nem az emberi méltóság külső formáit keresi,
hanem a lélek valóságát. Hol érezted ma ezt?
És van valaki körülötted, aki ma ugyanilyen „látásra” vágyik tőled is?
Ne feledd: a hit nem csupán a templomban zajlik. Ott van a
mindennapodban. A mai napban.
Köszönd meg Istennek, hogy látott. És kérd, hogy Te is úgy tudj másokra nézni,
ahogyan Ő néz rád.
🌌 Esti ima
Uram, köszönöm, hogy ma is rám tekintettél.
Nem a hibáimat kerested, hanem a szívemet.
Nem elítéltél, hanem jelen voltál.
Bocsásd meg, ha én ma elfordítottam a tekintetem másokról –
ha nem vettem észre a fáradtat, a szomorút, az egyedülit.
Adj látó szívet, hogy ne csak nézzek, hanem lássak.
Hogy észrevegyem azt, amit más talán nem lát –
és ott legyek, ahol a Te vigasztalásodra szükség van.
Őrizd álmomat, ahogy Hágárt is őrizted a pusztában.
Ámen.
🌠 Útravaló gondolat:
„Az Isten szeme nem téved – ott van rajtad akkor is, amikor te elbújnál.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése