12.
évközi hét szerda – Lefekvés előtti gondolat és esti ima
Sorozat: Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban
Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!”
A mai nap Szentírása (Ter 15,1–12.17–18) elcsendesedésre és gondolkodásra hív bennünket: Ábrám története ma a mi történetünkké is válik.
Napközben
talán volt bennünk félelem, bizonytalanság, el nem mondott kérdések. Lehet,
hogy valaki mástól vártunk választ, de most, az este csendjében megérkezik a
legfontosabb:
„Ne félj! Én vagyok a pajzsod.”
Ábrám
nem rejtette el kétségeit. Őszintén beszélt Istenhez – és Isten nem utasította el,
hanem szövetséget kötött vele.
Ma este mi is így állhatunk meg előtte: a fáradtsággal, a kérdéseinkkel, a meg
nem értett dolgokkal… és Isten most is azt mondja: „Nem hagylak magadra.
Amit ígértem, beteljesítem.”
A nap végén már nem kell bizonyítanunk semmit. Elég, ha odatesszük a szívünket. Mert Isten nem akkor szeret, ha minden rendben van körülöttünk – hanem akkor is, amikor minden bizonytalan. Ő az éjszakánk világossága, és ha kell, átmegy helyettünk is a sötétségen.
🙏 Esti ima
Istenem,
Köszönöm a mai nap minden percét – a világosságot és az árnyékokat is.
Köszönöm, hogy Ábrámhoz hasonlóan én is hozzád fordulhatok a kérdéseimmel.
Köszönöm, hogy nem félelmet, hanem ígéretet mondtál nekem:
„Ne félj – én vagyok a pajzsod.”
Kérlek,
bocsásd meg, ha nem mindig bíztam Benned,
ha türelmetlen voltam, vagy elfelejtettem, hogy Te nem késel, csak másképp
cselekszel.
Adj ma éjjel békét a szívembe,
és erősíts meg a hűségedben.
Kérlek,
áldd meg azokat is,
akik ma este egyedül vannak,
akik reménytelennek érzik a várakozást,
akik sötétségben élnek és nem látják a fáklya fényét.
Légy
velünk az éjszaka csendjében,
és őrizd álmunkat –
hogy holnap új lépést tegyünk a hit útján.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése