„Öröm, ami hazakísér” - lefekvés előtti gondolat és esti ima

„Az Istenbe vetett hit örömmel töltötte el őt és egész háza népét.” (vö. ApCsel 16,34) – olvastuk ma az Apostolok Cselekedeteiből. Milyen csodálatos, hogy ez az öröm nem csupán egy pillanatnyi lelkesedés, hanem életre szóló, közösséget formáló és hazáig elkísérő ajándék!

A norvégiai napok alatt nemcsak természeti szépségek, új találkozások és mély lelki élmények gazdagítottak bennünket, hanem az a hitbéli öröm is, amely egybekapcsolta a vendéglátókat és zarándokokat, a gyerekeket és időseket, a csendet és a hála szavait. 

Most, hogy újra itthon vagyunk, ezzel a békés örömmel hajtjuk álomra fejünket – és kérjük, hogy Isten tartsa ébren bennünk azokat az élményeket, amelyek hitünket táplálták, közösségünket erősítették.

🙏 Esti ima – Hálával és örömmel az Úr előtt

Uram, Istenem,

köszönöm Neked a mai napot, és köszönöm a mögöttem álló utat – a távoli tájat, a befogadó szíveket, a közösen mondott imákat, a testvéri öleléseket.

Köszönöm, hogy minden lépésemben ott voltál – hegyek között és az óceán partján, a szentmise csendjében és az együtt nevetés örömében.

Most, hogy újra itthon vagyok, segíts, hogy ne csak a fényképeket őrizzem meg, hanem a lelkemben is megmaradjon az a béke és öröm, amit Veled élhettem át.

Áldd meg azokat, akikkel együtt utazhattam, és azokat is, akikkel most újra találkozom.

Add, hogy ez az öröm, ami Tőled való, ne csak engem töltsön el, hanem hasson át minden közösséget és minden családi otthont egész házam népét.

Áldott éjszakát, Uram.

A Te kezedbe ajánlom lelkemet és minden emlékemet.

Ámen.

Útravaló gondolat estére:
„Az Istenbe vetett hit örömmel töltötte el őt és egész háza népét.” (ApCsel 16,34)

Az igazi öröm forrása nem a táj szépsége, nem is a jó idő vagy a kellemes társaság – hanem a hit, amely Istenhez kapcsol. Ahol hit van, ott az öröm nem marad meg az ember szívében, hanem túlcsordul: eléri a családot, a barátokat, az egész közösséget.

Ma este, amikor már hazatértünk, és szívünkben hordozzuk az utazás minden áldását, álljunk meg egy pillanatra, és adjunk hálát ezért az örömért. Mert ez az a kincs, amit nem kell becsomagolni, amit nem vesz el az idő: a hitből fakadó, otthont átalakító öröm. Ez legyen a mai nap végének üzenete – és a holnap reggel reménye.