2026. október 30.
Szentírás: Fil 1,1–11
„Bízom benne, hogy aki
megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi.” (Fil 1,6)
A nap lassan véget ér.
Elcsendesedik körülöttünk a világ, és mi is megérkezünk Isten elé mindazzal,
amit ma átéltünk.
Reggel Pál apostol arra
emlékeztetett bennünket, hogy Isten elkezdte bennünk a jót, és hűségesen
munkálkodik annak kiteljesítésén. Most, a nap végén érdemes megkérdeznünk: Engedtem-e
ma, hogy Isten tovább formálja a szívemet?
Talán volt egy pillanat, amikor
sikerült türelmesnek maradnom, pedig könnyebb lett volna indulatosan
válaszolni. Talán valakit meghallgattam, segítettem, vagy egyszerűen
szeretettel gondoltam rá. Lehet, hogy mindez jelentéktelennek tűnik. Isten
szemében azonban a szeretet egyetlen őszinte cselekedete sem jelentéktelen.
És bizonyára voltak mulasztásaim
is. Kimondott szavak, amelyeket jobb lett volna elhallgatni. Elmulasztott
lehetőségek, amikor szeretetet adhattam volna. Elhatározások, amelyekből ma sem
lett cselekedet.
De Isten nem azért hív most
maga elé, hogy megszégyenítsen, hanem hogy irgalmával újra felemeljen.
Pál apostol hálával gondolt
azokra, akiket szívében hordozott. Ma este én is megállhatok egy pillanatra, és
hálát adhatok azokért, akiknek szeretete, figyelmessége vagy imádsága elkísért
ezen a napon.
Szent Ferenc arra tanít, hogy
életünk minden napján újra elindulhatunk Krisztus nyomában. Nem a
tökéletességünk ad reményt, hanem Isten hűsége.
Ma este ezért nem kell
befejezett, hibátlan életet felmutatnom. Elég, ha őszintén Isten kezébe
helyezem azt, aki ma voltam.
Mert miközben én befejezem ezt
a napot, Isten nem fejezte be bennem a szeretet művét.
ESTI IMA
Uram Jézus Krisztus!
Itt vagyok előtted, a nap végén.
Nem akarok semmit szépíteni vagy eltitkolni. Te ismered örömeimet,
fáradtságomat, küzdelmeimet és szívem legcsendesebb vágyait is.
Köszönöm, hogy ma sem mondtál
le rólam!
Köszönöm mindazt a jót, amelyet
kegyelmed segítségével megtehettem. Köszönöm az embereket, akikkel találkoztam,
akik szerettek, és akiket én is szerethettem.
Bocsásd meg, Uram, amikor nem
hallgattam szavadra, amikor önzésem, türelmetlenségem vagy figyelmetlenségem
akadályozta szereteted kibontakozását bennem.
Taníts felismerni, mi a helyes,
és adj erőt, hogy holnap meg is tegyem!
Köszönöm, hogy Igéd
világosságával vezetsz, az Eucharisztiában önmagadat ajándékozod nekünk, és
szentjeid életpéldájával bátorítasz.
Ma este különösen is eléd hozom
azokat, akiket szívemben hordozok. Áldd meg szeretteimet, barátaimat, az
egyedül élőket, a betegeket, a szenvedőket és mindazokat, akiknek ma este nehéz
békére találniuk.
Uram, amit ma sikerült
megtennem, fogadd el hálám jeléül. Amit elrontottam, gyógyítsd irgalmaddal.
Amit pedig még nem tudtam megvalósítani, segíts holnap újrakezdenem.
Most békével rád bízom magamat.
Nem azért, mert mindent jól
tettem, hanem mert tudom, hogy szeretetedben biztonságban vagyok.
Folytasd bennem, Uram, amit
kegyelmeddel elkezdtél, és formálj napról napra egyre inkább a Te szíved
szerint!
Ámen.
A nap végének csendes kérdése:
Mi volt ma az az egyetlen jó,
amelyben felismerhettem Isten munkáját, és mit szeretnék holnap az Ő
segítségével jobban tenni?
Jó éjszakát, Isten békéjében!
Pax et bonum!
fr. Szilveszter ofm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése