A nap szentírási olvasmány: ApCsel
16,1-10
Egy váratlan elágazás
Az élet néha úgy tűnik, mint egy út, amelyen elindulunk egy cél
felé, majd hirtelen jön egy kereszteződés, egy akadály vagy egy belső hang, ami
másfelé hív. Ilyenkor kétely támad: „Tényleg jól értettem, merre kell mennem?”
Vagy: „Miért nem engedi Isten, hogy azt tegyem, amit jónak látok?”
A mai szentírási szakasz megnyugtató választ ad: nem mindig mi tudjuk a
legjobban, hova vezet az út – de a Lélek tudja.
Pál apostol és munkatársai missziós útjuk során több helyre is
szerettek volna eljutni, de a Szentlélek többször is megakadályozta őket ebben.
Végül egy álomban Isten világos útmutatást adott: menjenek át Makedóniába, ahol
várják őket.
Ez a rész arra tanít bennünket, hogy Isten Lelke nemcsak elindít, hanem irányít
is. Néha az ajtók bezáródása mögött Isten új terve rejlik. Ha nyitott szívvel
figyelünk, felismerhetjük a Lélek csendes irányítását életünk útelágazásaiban.
Hogyan járhatjuk mi is az „öröm útját”?
A Lélek vezetése nem mindig látványos csodákon keresztül történik.
Gyakran a hétköznapi helyzetek csendjében szólít meg bennünket: egy váratlan
találkozás, egy halogatott döntés, egy belső nyugtalanság vagy éppen béke
érzése révén.
Ma különösen figyeljünk ezekre az apró jelekre! Kérdezzük meg magunktól:
– Mi az, amit már régóta tervezek, de valamiért nem nyílik rá lehetőség?
– Mi az a belső indíttatás, amit újra és újra érzek, mégis elhalkítok?
Engedjük, hogy a Lélek ne csak elindítson, hanem vezessen is bennünket – akár
új utakra, ahol ránk várnak, mint Pálra Makedóniában.
Ima
Uram, köszönöm, hogy Te nemcsak célokat, hanem utat is mutatsz.
Add, hogy ne a saját terveimbe kapaszkodjak, hanem legyen bátorságom követni a
Te hangod. Taníts meg hallgatni a Lélek csendes szavára, és vezess el oda, ahol
valóban szükség van rám. Ámen.
Útravaló gondolat
„A Lélek vezetése nem mindig hangos – de mindig biztos.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése