Képmeditáció – A teremtett világ és az emberi alkotás találkozása

Készült a Geiranger-fjordnál, a „Mein Schiff” hajó látványa alapján 

„Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét.” (Zsolt 19,2)

A kép előterében egy monumentális emberi alkotás, egy óceánjáró hajó magasodik: szinte úszó város, acélból, üvegből és emberi találékonyságból építve. A háttérben pedig a természet időtlen csendje: Norvégia mélyzöld hegyei, sziklafalai és a havas csúcsok között kanyargó fjord.

Ez a látvány nem ellentmondás, hanem párbeszéd. A teremtett világ és az emberi alkotás találkozása. Nem versengenek – inkább emlékeztetnek arra, hogy az ember is a Teremtő képmása, és a kreativitása – ha alázatos – egyfajta válasz a teremtett szépségre.

A fjord mélye Isten titkairól suttog, a hegyek állandósága az örökkévalóságot idézi. Az emberi hajó e tájba simulva azt mondja: „úton vagyunk”. Áthaladunk, megállunk egy időre, de nem birtokolhatjuk – csak csodálhatjuk, tisztelhetjük.

Mennyi erő, tudás, szervezés kellett ennek a hajónak a megépítéséhez! És mégis, milyen törékeny és apró marad az ember minden teljesítménye a természet sok ezeréves sziklái és vizei között. Ez nem megalázó, hanem felemelő. A hajó jelenléte a fjordban olyan, mint egy imádság: az ember a maga módján válaszol a Teremtő hívására.

Ez a látvány arra hív, hogy megálljunk. Meglássuk:

– mit teremtett az Isten,

– mit hozott létre az ember,

– és hogyan találhatunk harmóniát a kettő között.

Az emberi alkotás akkor válik áldássá, ha nem rombolja, hanem szolgálja a teremtett világot. Ha közlekedés, hajózás, technológia – minden – végső soron a szépség, az élet, a közösség és az Istennel való találkozás szolgálatába áll.

---

Csendes kérdések a képhez:

• Milyen nyomot hagyok én a világban?
• Az alkotásaim, döntéseim tiszteletben tartják a Teremtő művét?
• Tudok-e rácsodálkozni arra, ami nem emberi kéz munkája, de Isten dicsőségét hirdeti?

---

Záró ima

Uram,

Köszönöm, hogy megajándékoztál a látás képességével –

hogy megláthatom a Te kezed nyomát a hegyek formáiban,

a tenger mélyében, a sziklák csendjében.

Add, hogy amit én alkotok, ne önzésből, hanem szeretetből fakadjon.

Taníts meg rá, hogy ne uralkodni akarjak a világon, hanem szolgálni azt,

és általa Téged.

Ámen.