Ahogy a
nap lenyugszik a norvég fjordok sziklái mögött, és a hegyek csendjét lassan
beborítja az est, a szívem megtelik hálával. Mennyi szépség fér bele egyetlen
napba! A zöldellő völgyek, a víztükörre hajló fák, a hófödte hegycsúcsok és a
mélységes csend – mind-mind Isten jelenlétéről tanúskodnak.
Ezek a tájak nemcsak a szemünket gyönyörködtetik, hanem a lelkünket is
megszólítják.
Mintha a Teremtő így szólna: „Nézd, itt vagyok – minden fűszálban, minden
szellőben, minden fénysugárban.”
A természet szépsége nem csupán látvány, hanem meghívás. Meghívás a hálaadásra, a lelassulásra, a szív csendjére.
Az ilyen nap végén nincs más szavunk, csak ennyi: Köszönöm, Istenem!
🙏 Esti ima – Hála a Teremtő
szépségéért
Uram,
Istenem,
köszönöm Neked ezt a napot,
a tájat, amit megmutattál nekem,
a hegyek méltóságát, az ég kékjét, a víz tükrét.
Köszönöm a csendet,
amelyben megszólaltál,
és a szépséget,
amellyel a szívemet megérintetted.
Légy
áldott, Teremtőm,
hogy megmutattad: jelen vagy a világban,
nemcsak a templom csendjében,
hanem az erdő susogásában,
a napfény játékában,
és az emberi tekintetekben is.
Add, hogy
ne feledjem el:
minden nap ajándék,
minden táj egy ige,
mely Rólad beszél.
Fogadd el esti hálámat,
és őrizz meg engem éjszaka is.
Ámen.
🌙 Jó éjt gondolat:
„A természet Isten mosolya – ma egészen közel hajolt hozzánk.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése