A mai nap
felhői talán nemcsak az eget takarták el, hanem a belső derűnket is. A cseppek
az ablakon, a szürke fények, a didergő táj mind azt sugallták: „Ma nehezebb
lesz látni a fényt.” És valóban: az ilyen napokon könnyebb elfáradni,
elbizonytalanodni, magunkba fordulni.
De éppen ezek a napok mutatják meg leginkább: hitből élni nem azt jelenti,
hogy mindig ragyog a nap, hanem hogy tudom, ki az én Uram, Istenem – akkor is,
ha nem látom tisztán az arcát.
Isten nem
ismeretlen, nem távoli, nem elérhetetlen. Nem rejtőzik el a ködben – velünk
jár, hozzánk csatlakozik földi zarándokutunkon. Az ő világossága nem olyan,
mint a villanyfény, amit csak akkor érzékelünk, ha bekapcsolják. Ő olyan, mint
a napfény, amely akkor is jelen van, amikor felhők borítják be az eget.
Az érző szív ilyenkor azt mondja: „Uram, itt vagy, ugye?”
A hívő lélek válaszol: „Tudom, hogy itt vagy, mert megígérted.”
A gondolkodó értelem pedig hozzáteszi: „A történelem és az életem tanúsága,
hogy Te nem hagysz el.”
Isten
ma is szólt. Azt
mondta: „Nem akarok ismeretlen maradni.”
Ez nemcsak egy bibliai idézet. Ez egy életre szóló meghívás. Egy kapcsolat
kezdete, vagy éppen elmélyítése. Egy szelíd, de határozott mondat, amely képes
betölteni az esőt, a ködöt, a csendet – fénnyel, meleggel, és azzal a
bizonyossággal, hogy az evangélium útja még a legnedvesebb talajon is
járható.
🙏 Esti ima – Hála, felismerés és
ráhagyatkozás
Uram,
Jézus Krisztus,
ma a világ szürkébb volt körülöttem,
és talán a szívemben is kevesebb volt a fény.
De köszönöm, hogy a Te jelenléted nem a napsütéstől függ,
és nem a kedvemtől vagy az időjárástól.
Köszönöm, hogy Te ma is szóltál hozzám,
és megengedted, hogy felismerjelek –
nem a hegyek ormain, hanem a hétköznapok csendjében.
Köszönöm,
hogy nem akarod, hogy csak beszéljek Rólad,
hanem azt, hogy ismerjelek – mint egy barátot,
mint valakit, akinek fontos vagyok,
és akire én is rábízhatom az életemet.
Ma is
voltak dolgaim, találkozásaim, kérdéseim –
és ha visszanézek rájuk, látom:
ott voltál a másik ember mosolyában,
a türelmes csendben, a váratlan ötletben,
a fáradtságban, amit valahogy mégis túléltem.
Taníts meg
holnap is úgy kelni, hogy számítok Rád.
Taníts meg úgy élni, hogy mások is megérezzék:
ez az ember nem csak hisz valamiben,
hanem ismer Valakit – és ez a Valaki maga az Élet.
Áldd meg
éjszakámat, Uram.
Légy világosságom az álomban,
és pirkadatkor is Te légy az első gondolatom.
Ámen.
Útravaló
gondolat:
„Ha a
szíved nyitva van, a ködben is felismered Istent.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése