Évközi 6. vasárnap: az igazi boldogság nem külső körülményektől függ

 

Minden ember boldogságra vágyik. „Mi az, ami embert boldoggá tehetne?” – kérdezi a költő. A válasza pedig ez: „Kincs, hír, gyönyör, legyen bár mint özön, a telhetetlen elmerülhet benne, s nem fogja tudni, hogy van szívöröm” (Vörösmarty Mihály). A boldogság ugyanis maga a három személyű Egy Isten. Ezért nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem találjuk benne boldogságunkat (Szent Ágoston). A mai szentmise olvasmányai alapvető kérdésekre irányítják figyelmünket: miben bízunk igazán? Hol keresünk boldogságot? A világ mulandó dolgai vagy Isten örök élete adja meg számunkra a biztos alapot? Jeremiás próféta, Pál apostol és maga Jézus is erre a kérdésre ad választ.

I. Bizalom az Úrban vagy az emberekben?

A Jeremiás próféta könyvéből vett olvasmány kontrasztot állít fel: az az ember, aki pusztán emberi támaszra épít, üres és kiszáradt életet él. Olyan lesz, mint a pusztai bokor, amely nem talál vizet, nem hoz gyümölcsöt. Jeremiás szemére veti az ország királyának és népének, hogy veszély idején Isten helyett emberekben bizakodtak. Aki ugyanis emberekben bízik, csalatkozik, Isten viszont hűséges: hívő népe mellé áll minden megpróbáltatásában.

Egy faluban élt egy idős földműves, aki minden nap imádkozott Istenhez esőért, hogy a termése bőséges legyen. A szomszédos faluban, az ő komálya viszont csak saját maga erejében bízott, és csupán a földi megoldásokra hagyatkozott. Egy hosszú szárazság idején a földműves kertje mégis zöldellni kezdett, míg a komájáé teljesen kiszáradt. Amikor rákérdeztek, mi a titka, azt mondta: „Én nemcsak az esőt kértem Istentől, hanem a gyökereimet is mélyebbre eresztettem az imádság és a bizalom által.”

II. Krisztus feltámadása: Reményünk alapja

Pál apostol arra figyelmeztet bennünket, hogy Krisztus feltámadása a mi hitünk középpontja. Az örök életbe vetett hit feltételezi a feltámadásról szóló tanítás elfogadását, a mi feltámadásunk záloga viszont Jézus Krisztus feltámadása. A feltámadás az egész emberi személy megdicsőülése: hazatalálás és az érdemek jutalma. Ha nincs feltámadás, akkor minden erőfeszítésünk hiábavaló. De Krisztus valóban feltámadott! Ez a mi örömünk, erőnk, és reményünk. Ha csupán e földi életben akarnánk megtalálni boldogságunkat, végül mindig csalódás érne bennünket.

Egy misszionárius, akit üldöztek hitéért, a börtönben sem veszítette el reményét. Mikor megkérdezték, hogyan képes mosolyogni a szenvedés közepette is, azt válaszolta: „Mert tudom, hogy a halál nem a vég, hanem a kezdet. Krisztus legyőzte a halált, és nekünk is reményt adott.”

III. Jézus boldogságmondásai képezik az igazi élet sikeres programját

Az evangéliumban Jézus a boldogságról tanít. Szent Lukács szembe állítja a földi életet a mennyei élettel. Boldognak mondja azokat, akik nagyra értékelik Isten országának a javait, viszont jajt kiált azokra, akiknek minden törekvése az evilági javak megszerzésére irányul. Jézus nem azt mondja, hogy a gazdagság, a hatalom vagy a kényelmes élet tesz boldoggá. Sőt, ezek veszélyeket hordoznak magukban, mert elvonhatják figyelmünket Istenről. A szegények, az éhezők, a gyászolók, az üldözöttek, akik krisztusi lelkülettel hordozzák keresztjüket, azok, akik igazán boldogok, mert őbennük megmutatkozik Isten kegyelmének ereje.

Itt fontos kihangsúlyoznunk, hogy NEM a szegénység, az éhezés, a gyász, az üldöztetés tesz önmagában boldoggá, hanem az a krisztusi lelkület, amellyel hordozzák, hordozzuk keresztünket.

Egy fiatal nő, aki mindent elvesztett egy természeti katasztrófában, mégis derűs maradt. Mikor megkérdezték tőle, honnan meríti erejét, azt mondta: „Jézus ígéretei erősebbek minden földi veszteségnél. Ő mondta, hogy boldogok vagyunk, ha Benne bízunk. Bár mindent elvesztettem, a lelkem gazdagabb lett.”

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16)

Ezek a boldogságmondások nem csupán vigasztalást jelentenek, hanem kihívást is. Felhívást arra, hogy ne a világ szemével nézzük az életet, hanem Isten szemével. Ha Jézus tanítását komolyan vesszük, akkor észrevesszük, hogy az igazi boldogság nem külső körülményektől függ, hanem attól, hogy milyen kapcsolatban vagyunk a háromszemélyű Egy Istennel.

Befejezésül elmondhatjuk, a mai szentírási részek arra hívnak minket, hogy vizsgáljuk meg, hol van a szívünk bizalma: a mulandó dolgokban vagy Istenben? Életünk alapja a feltámadott Krisztus, aki nem csupán erre a földi életre ad reményt, hanem az örök életre is. Engedjük, hogy Jézus boldogságmondásai formálják gondolkodásunkat, hogy igazán boldogok lehessünk az örökkévaló Istenben.  Ámen.