A boltíven olvashatót két latin szó – „Salus Exeuntibus” – azokat áldja, akik ezen a kapun keresztül a világba léptek, lépnek. Az évszázadok folyamán hány és hány szerzetes, zarándok, kereső lépte át ezt a küszöböt, miután a „Pax Intrántibus” békét ígérő felirata alatt megérkezett a kolostor területére! Sokan jöttek ide vigaszt és erőt keresve, és távoztak megerősödve, megújult lélekkel, hogy folytassák küldetésüket.
De nem minden kilépés volt önkéntes. 1951. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén, amikor a nap már lenyugodott, a kommunista hatalom a sötétség leple alatt törte meg a kolostor csendjét. A ferences szerzeteseket, akik e falak között imádkoztak és szolgálták az Urat, erőszakkal hurcolták el, kényszerlakhelyre ítélve őket. Számukra a kapu nem egy új lehetőség, hanem a szenvedés kapuja lett. De a megpróbáltatások ellenére is hűségesek maradtak ahhoz az Istenhez, akit itt szolgáltak, és akitől hivatásukat kapták. Hitük és kitartásuk diadalmaskodott a megpróbáltatások felett.
Ez a nyitott kapu tanúságtétel. Tanúsága annak, hogy a hit képes átsegíteni a legnehezebb próbákon is. Tanúsága annak, hogy a megpróbáltatás nem megtör, hanem megerősít. És tanúsága annak, hogy a kolostor, amely sokak számára a lelki menedéket jelenti, nem csupán egy hely, hanem egy élő tanúságtétel arról, hogy Isten az, aki minden belépőt befogad és minden kilépőt elkísér az útján.
Ma, amikor e kapura tekintünk, emlékeznünk kell arra, hogy minden kilépés egy küldetés kezdete. Ahogyan egykor a ferencesek és a zarándokok, úgy mi is küldetést hordozunk, amikor átlépjük ezt a kaput. Küldetésünk van a világban – hitet sugározni, kitartani a nehézségekben, és Isten szeretetét továbbadni mindazoknak, akikkel találkozunk. „Salus Exeuntibus” – az áldás velünk van, ha hittel és bátorsággal indulunk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése