Képes beszámoló Esztelnekről 2013. november 30.

.

Napi gondolatok: Szent András apostol

András apostol egyike volt a tizenkét tanítványnak, akik tanúi lehettek Jézus Krisztus földi művének. Simon Péter testvére a hagyomány szerint X formájú kereszten szenvedett vértanúságot: ez az andráskereszt, amely ikonográfiai ismertetőjelévé lett. Achaia vagy Ázsia papjai és diakónusai saját szemükkel látták és írták meg Szent András apostol vértanúságát.

Az András név jelentése: ‚ékes’, ‚válaszadó’ vagy ‚férfias’. András mint anthróposz, azaz ‚ember’ az ana, azaz ‚fölfelé’ és a tropos, azaz ‚megfordulás’ szavakból, mintegy ‚aki fölfelé, a mennyeiek felé fordult és Teremtőjéhez egyenesedett’. Ékes volt életében, válaszadó a bölcs tanításban, férfias a szenvedésben és anthróposz a dicsőségben – olvasható Jacobus de Voragine: Legenda Aurea című írásában.

András apostol kezdetben, Jánossal együtt, Keresztelő Szent János tanítványa volt, és a tanúságtételt követő napot Jézus társaságában töltötték. András vitte hírül testvérének, Péternek, hogy megtalálták a Messiást. Az első meghívott apostolok közé tartozik, az apostolok névsorában a harmadik. Betszaidából származott és testvérével, Péterrel együtt halász volt. Az Úr a háló mellől hívta meg; attól kezdve kétkedés nélkül hitt Jézusban, és mindenekfölött szerette. A Márk-evangélium szerint Jézus maga hívta meg Simonnal és Zebedeus fiaival, Jakabbal és Jánossal együtt a Galileai-tó partján (1,16–20; vö. Mt 4,18–22). András jelen van, amikor Péternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél Jézus az Olajfák hegyén (Mk 13,3), és Fülöppel ő viszi a pogányokat Jézushoz az utolsó napokban (Jn 13,22).

András apostol nagy tiszteletnek örvendett az első keresztény közösségekben. Kezdetben Keresztelő Szent János tanítványa volt: ez is mutatja, hogy kereső ember volt, aki osztozott Izrael reményében, aki közelebbről meg akarta ismerni az Úr szavát, valóságát – mondta XVI. Benedek pápa 2006 júniusi katekézisében. Hozzátette: András apostol a hit és a remény embere volt. Keresztelő Szent Jánostól hallotta egy napon, hogy Jézus az Isten Báránya. Ennek hatására egy meg nem nevezett, másik tanítvánnyal együtt felkerekedik, hogy kövesse Jézust. János evangélista így ír: „elmentek és megnézték, hol lakik. Aznap nála maradtak”. András értékes pillanatokat élt meg Jézussal. „A kettő közül egyik, aki János szavára követte őt, András volt, Simon Péter testvére. Mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, elmondta neki: 'Megtaláltuk a Messiást', vagyis a Fölkentet, és elvitte Jézushoz.” Nem mindennapi apostoli lelkületről tett tanúságot András. Első volt az apostolok közül, akit Jézus meghívott követésére. A bizánci egyház liturgiája ezért tiszteli őt az „első meghívott” elnevezéssel. A Péter és András közötti testvéri kapcsolat miatt különösen erős a testvéregyházi érzés a római és a konstantinápolyi egyház között – emelte ki a Szentatya.

Nem sokkal Jézus kínszenvedése előtt görögök is érkeztek Jeruzsálembe, húsvét ünnepére – szerepel az evangéliumokban. Valószínűleg istenfélő emberek voltak, akik azért jöttek, hogy imádják Izrael Istenét. András és Fülöp, a két apostol, akiknek görög eredetű volt a nevük, tolmácsként, közvetítőként lépnek föl Jézus és a görögök kis csoportja között. Jézus két tanítványán keresztül a következő, akkor titokzatosnak tűnő szavakat intézi a görögökhöz: „Eljött az óra, mikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, egyedül marad: de ha elhal, sok termést hoz.” Ezt a következőképpen értelmezte XVI. Benedek pápa: Jézus halálával, amely egy földbe hullott maghoz hasonlít, elérkezik majd megdicsőülésének órája is. Kereszthalála a feltámadásban bőséges termést hoz, az elhalt mag az élet kenyere lesz a világ számára, világosságot hoz a népeknek és kultúráknak. A görög lélekkel, a görög világgal való találkozásra utal a búzamag története, amely magához vonzza a föld és az égbolt erőit, és kenyérré lesz. Jézus prófétai módon megjövendöli, hogy húsvétja gyümölcseként létrejön a görögök, a pogányok, az egész világ egyháza. Ősi hagyományok nem pusztán néhány görög tolmácsának tekintik Andrást, hanem azt tartják, hogy a görögök apostola lett a pünkösdöt követő években.

Az újszövetségi apokrif iratok, különösen az András Cselekedetei sok részletet közölnek az apostol életéből, de ezek történeti hitelessége  kérdéses. Az apostolok szétválása után András Kisázsia tartományban a Fekete-tengertől délre fekvő vidéken, Thrákiában és Görögországban hirdette az evangéliumot. A hagyomány szerint 60-ban, az achaiai Patrasz (Petra) városában keresztre feszítették. Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, azóta nevezik András-keresztnek e formát.

Minthogy a hagyomány szerint X formára ácsolt kereszten szenvedett vértanúságot, Szent András apostol ikonográfiai ábrázolása a késő középkortól jellegzetesen „andráskereszttel” történik, amelyet átfog vagy amelyre felfeszítik. A legenda szerint saját kérésére végezték ki így, mivel nem tartotta magát méltónak, hogy Krisztuséval azonos formájú keresztre feszítsék.

Egy VI. századi ősi elbeszélés, András Passiója szerint az apostol e szavakat mondta vértanúsága elszenvedésekor: „Üdvöz légy, ó Kereszt, amelyet Krisztus teste avatott fel! Azelőtt a kereszt félelmet ébresztett, most azonban mennyei szeretet hatja át. A hívők tudják, mennyi örömet és ajándékot rejt magában. Ó boldog Kereszt, aki az Úr testének fenségét és szépségét vetted magadra, fogadj el engem és vigyél el messzire az emberektől, adj vissza Mesteremnek, hogy általad fogadjon be az, aki általad megváltott engem!”.

Egyházi ünnepe november 30-ára került. Rómában a VI. század óta ünneplik. A Kárpát-medencében épített első keresztény templomok nagy része Szent András tiszteletére épült.

Szent Jeromos szerint András földi maradványait II. Constantius parancsára 357 körül Patraszból Konstantinápolyba szállították. A szent fejereklyéjét 1461-ben Palaiologosz Tamás bizánci despota II. Piusz pápának ajándékozta, az ereklyét a vatikáni Szent Péter-bazilikában helyezték el. Ereklyéi napjainkban Petrában találhatók, a vértanúság helyszínén, miután a VI. Pál pápa 1964-ben visszaajándékozta azt a keleti egyháznak a barátság erősítése végett. Ezen ereklyék a szent kisujját, koponyacsontjának tetejét és annak a keresztnek egy darabját tartalmazzák, amelyre felfeszítették.

Napi gondolatok: Mindenható örök Isten, te a Szeráfi Rend szentjeinek változatos ragyogásával Egyházadat fölékesítetted

November 29-e a Ferences Mindenszentek ünnepe

A világegyház nov. 1-én ünneplte mindenszentek ünnepét. A Ferences nagycsalád (I., II. és III. Rend) nov. 29-én ünnepli saját szentjeinek ünnepét. Ez az ünnep - hasonlóan mindenszentek ünnepéhez - nemcsak a szentté vagy boldoggá avatott, hanem a többi üdvözült testvérünk ünnepe is. Mégis kanonizált szentjeink, boldogjaink vannak előtérben, mivel ezekről biztosan tudjuk, hogy már Isten boldogító színe látásának örvendenek, sőt az erényeket hősi fokban gyakorolták.

Főbb adatok ezekről (2002. év végéig):

A szentté avatott ferencesek száma 182, a boldoggá avatottaké 337 – összesen 519 kanonizált

Az I. Rendhez tartoznak: szentek: 85, boldogok: 182.

A II. Rendhez: szent: 8, boldog: 24.

A III. Rendhez: szent: 89, boldog: 131.

Vértanúink száma a kanonizáltak 46 %-a: 236.

Külön feltüntetjük a II. János Pál által kanonizáltak számát: szent: 50, boldog: 128

Ugyancsak illő, hogy magyar ferences szentjeinkről, boldogjainkról név szerint is megemlékezzünk: Árpádházi és Portugáliai Szt. Erzsébet, Prágai Szt. Ágnes, Kinga, Lajos püspök, Boldog Jolán, Szalóme és Scheffler János. S akiknek boldoggá avatását várjuk: Kelemen Didák, Csiszér Elek, Batthyány László, Szabin testvér és Márton Áron püspök.

Nemcsak a 13. századbeli, hanem a későbbi szentjeinknél is kimutatható rendalapító Atyánknak, Szent Ferencnek hatása, vonzó példája. Mint szentferenci örökség, jellemző szentjeink életében a szegénység szeretete és a Szűzanya tisztelete.

Igyekezzünk szentjeinket megismerni, hogy tisztelhessük őket s példájukat követhessük. A szentekről szóló hálaadó ének szavaival mondjuk: „Méltó, hogy” hálát adjunk neked, mindenható örök Isten: Kit szentjeid serege áld és ünnepel, mert megkoronázod bennük a kegyelmedből szerzett érdemet. Az ő szent életük példakép számunkra, s mert egy családba tartozunk, közbenjárnak értünk nálad: hogy felbátorodva tanúságtételük által az előttünk álló pályát győzelmesen fussuk végig, és hervadhatatlan koszorút nyerjünk velük együtt Krisztus, a mi Urunk által.”

„A szentek sorstársaink: emberek ők is, csak éppen Krisztusnak tökéletesebb képmásai. Ezért Isten az ő életükben feltűnően nyilvánítja ki jelenlétét és arcát az embereknek. Bennük ő szól hozzánk és ad jelet nekünk országáról, amely felé erős vonzást érzünk, ha látjuk, mennyi tanú vesz körül minket (v. ö: Zsid 12), és mind az evangélium igazát hirdeti.” Lumen Gentium 50.

Imádság: Mindenható örök Isten, te a Szeráfi Rend szentjeinek változatos ragyogásával Egyházadat fölékesítetted. Add meg nekünk, hogy amikor emléküket közös ünnepléssel tiszteljük, erényeiket követve a földön, elérhessük mi is az igazak koronáját a mennyben. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Forrás: KOVÁCS KALLISZT OFM írása 

Bejutott Algériába a tibhirine-i szerzetesek ügyében nyomozó bíró

Két év várakozás után bejutott Algériába Marc Trévidic francia antiterrorista bíró, aki az 1996-ban meggyilkolt, tibhirine-i szerzetesek ügyében nyomoz – jelentette november 26-án az AFP hírügynökség.

Egyelőre csak rövid látogatásról van szó, melynek célja egy második, hosszabb tartózkodás előkészítése a nyomozás érdekében. Marc Trévidic azt szeretné elérni, hogy engedélyt kapjon a hét meggyilkolt szerzetes fejének boncolására, illetve tanúvallomások gyűjtésére.

A folytatás az alábbi linken
Bejutott Algériába a tibhirine-i szerzetesek ügyében nyomozó bíró

Napi gondolatok: „Nem kívánok a földön egyebet, minthogy szegény ferencesként vezekeljek…”

MARCHIAI SZENT JAKAB ofm (1394-1476) emléknapja

A kép forrása

Marchia tartomány Monteprandone helységében született, keresztneve Domonkos volt. Perugiában jogi és orvosi tanulmányokat végzett, majd 1415-ben belépett a Ferenc-rendbe. Ott a Jakab nevet kapta. Az Assisi melletti Carceri-ben végezte a noviciátust, majd Firenzében tanult teológiát.

1422-től élete végéig legfontosabb feladata az igehirdetés volt. Az első években Toszkána, Umbria és Marchia tartományban, később Kelet- és Közép-Európában működött. Sokszor prédikált a szabadban, mert a templomok nem tudták befogadni a nagyszámú hallgatóságot. Küzdött Itáliában a fraticellik ellen, s Európa több országában a különböző eretnekségek ellen. Igen szigorú böjtöt tartott évtizedeken át, úgyannyira, hogy Szent Bernardin kérte, mérsékelje szigorát. Jakab sok bűnöst és tévhitűt vezetett vissza Istenhez, az igaz hitre.

A pápák megbízásából háromszor járt Magyarországon. 

Barátjának, Kapisztrán Szent Jánosnak művét folytatta, mint a törökök elleni harc hirdetője. Szegeden is működött, itt egy ideig gvárdián volt. Sokat fáradozott rendje szigorúbb irányának, az obszerváns mozgalomnak felvirágoztatásán.

Egy időben a pápa legátussá nevezte ki az összes eretnekségek megtérítésére. Felajánlották neki a milánói érseki széket. Azt mondta: „Nem kívánok a földön egyebet, minthogy szegény ferencesként vezekeljek, és mindvégig vezeklést prédikáljak.” S nem fogadta el az érsekséget. Nápolyban halt meg 1476. nov. 28-án. A nép már életében szentnek tartotta, de hivatalos szentté avatása később, 1726-ban történt.

Marchiai Szent Jakab tanítása Isten igéjéről: „Ó, Istennek drága és szentséges szava! Te világosítod meg a hívők szívét; te üdíted fel az éhezőket; te vigasztalod meg a megtörteket; te termékenyíted meg minden jóval a lelkeket és minden erénnyel virágzóvá teszed őket. Te ragadod ki az ördög torkából a lelkeket, a gonoszokat igazzá teszed és a földieseket mennyeiekké formálod.”

Imádság:
Istenünk, te Szent Jakabot az Evangélium kiváló hirdetőjévé tetted a lelkek javára és a bűnösök megtérítésére, hogy őket a bűnök éjszakájából az erények fénylő ösvényére vezessed. Közbenjárására fordíts el minket minden bűntől, és add meg nekünk az örök életet. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Lech Wałęsa: II. János Pált az ég küldte - VIDEÓVAL

A Nobel békedíjas Lech Wałęsa, a Szolidaritás Szakszervezet társalapítója, maga is kulcsfontosságú szereplője a lengyel rendszerváltásnak valamint a szovjet államrend bukásához vezető folyamatoknak, úgy nyilatkozott, hogy boldog II. János Pál pápát az „ég küldte”, hogy közbenjárására a kommunista diktatúra megbukjon.

Az El Pensador magazin riportjában az 1990-ben Lengyelország elnökévé választott Wałęsa szerint a háborút követő években a kommunizmus elleni fegyveres fellépés sikertelensége után a lengyelek megértették, „hogy az egyetlen út a béke és a párbeszéd útja lehet.”

„Ebben a helyzetben érkezett – mintegy az égből – egy lengyel pápa. Egy pápa, aki segíthette és védelmezhette ezt az utat és a változás utáni sóvárgást.  A küldetés megvalósítását a Szolidaritásra bízta, mindig emlékeztetve bennünket, hogy ’nem lehetséges szabadság szolidaritás nélkül’. Ezzel erősítette meg bennünk a reményt” – mondta. A jelenleg 70 esztendős, nyolc gyermekes és számos unokával büszkélkedő lengyel katolikus vezető, beszélt arról, hogy „biztos, hogy Gorbacsov megkísérelte újjáépíteni a kommunizmust, de sikertelenül. És ez részben II. János Pál elvitathatatlan szerepének köszönhető."

Az alábbi linken olvasható tovább 
Lech Wałęsa: II. János Pált az ég küldte - VIDEÓVAL

Ferenc pápa: Aki gyakorolja az irgalmasságot, az nem fél a haláltól – VIDEÓVAL

November 27-én, szerdán délelőtt, a rendkívüli hideg ellenére mintegy 70 ezer hívő gyűlt össze a világ minden részéről a Szent Péter téren, hogy részt vegyen az általános pápai kihallgatáson. Ferenc pápa meg is dicsérte őket: „Bátrak vagytok, hogy a hideg ellenére itt vagytok a téren! Minden elismerésem!”

.
.

A Szentatya bejelentette, hogy befejezi a Hitvallást elemző katekézisét, amelyet a vasárnap zárult Hit évében tartott. Ezen a szerdán és a jövő heti általános kihallgatáson a test feltámadásához fűzi gondolatait, elemezve a téma két aspektusát a Katolikus Egyház Katekizmusa szerint, vagyis halálunk és feltámadásunk Krisztusban. Ez alkalommal azt részletezte, mit jelent az, hogy „meghalni Jézus Krisztusban”.

1. Téves módon tekintünk a halálra. A halál mindenkire vonatkozik és mindenkit mélyreható kérdések elé állít, különösen, amikor közelről érint bennünket, vagy amikor kicsinyekre, védtelenekre sújt, számunkra „botrányos” módon. Mindig szíven ütött a kérdés: miért szenvednek a gyermekek? Miért halnak meg a gyermekek? Ha úgy értelmezzük a halált, mint mindennek a végét, akkor megrémít, leterít bennünket, olyan fenyegetéssé válik, amely szétzúz minden álmot, minden távlatot, felbont minden kapcsolatot és félbeszakít minden utat.

A folytatás az alábbi linken olvasható.
Ferenc pápa: Aki gyakorolja az irgalmasságot, az nem fél a haláltól – VIDEÓVAL

Napi gondolatok: FASANI SZENT FERENC ANTAL minorita ferences (1681-1742) emléknapja

A dél-itáliai Apulia Lucera városában született szegény szülőktől. 14 éves korában lépett be a minorita rendbe. A teológiai tanulmányokat Assisiben végezte, a közeli San Quirico-ban szentelték pappá. Lelkipásztori helye Lucera lett, ahol 35 éven át apostolkodott. Kiváló szónoki képességgel és magas teológiai képzettséggel rendelkezett. Rómában elnyerte a Magister Theologiae címet, ezért élete végéig „Padre Maestro” néven szólították. Igen sok embert vezetett a bűn útjáról az erényes életre. Naponként órák hosszat ült a gyóntatószékben.

A püspök a börtönlelkészi feladatot is rábízta. A foglyoknak nem-csak lelki vigasza, de anyagi támasza is volt. Szívén viselte a szegények sorsát. Ha egy hiányos öltözetű megjelent a kolostorban, végigjárta a cellákat, ki tud egy ruhadarabot nélkülözni. A betegeket szorgalmasan látogatta. A Harmadik Rend helyi közösségét igazi evangéliumi szellemre vezette. Ekkora buzgalma ellenére voltak irigyei, akik rávették tartományfőnökét, hogy helyezze el. Száműzetése nem tartott sokáig, a rendi generális hamar visszahelyezte Lucerába.

Utána régi jó barátja, Antonio Lucci (boldoggá avatva) lett a tartományfőnök, aki kijárta a generálisnál, hogy Ferenc Antal legyen az utóda (1720). Három évig volt tartományfőnök, ezalatt az idő alatt a Sant Angelo tartomány nagy lelki megújuláson ment át. Utána novíciusmester lett, majd gvardián. Nagy Mária-tisztelő volt. A Szeplőtelen Fogantatás tiszteletének apostola. Hét, a Mária-ünnepekre előkészítő kilencedet is írt. A szakadatlan munka, a sok önmegtagadás és imádságos virrasztás felőrölte erejét. 1742. nov. 29-én halt meg - az érte imádkozó rendtársai körében. A lucerai Szent Ferenc templomban temették el. XII. Piusz 1951-ben boldoggá, II. János Pál 1986-ban szentté avatta.

Imádság:
Istenünk, te Szent Ferenc Antalt, a buzgó szerzetest és lelkipásztort sokféle kegyelmi adományoddal kitűntetted. Add, hogy példáját követve tökéletesedjünk, közbenjárására pedig minden rossztól megszabaduljunk. Krisztus, a mi Urunk által.

A kép forrás helye itt érhető el

A világ vatikáni szemmel - Római Riport 2013.11.24.

A világ vatikáni szemmel - Római Riport 2013.11.17.

A tartalomból: A római Verano temetőben imádkozott a pápa, Szinódus a családokról, Egy tinédzser boldoggá avatását fontolgatja a Vatikán, Ferenc pápa a világ negyedik legbefolyásosabb embere, Jótékony ügyekért fut, Napóleon kincsei a Vatikánban

Napi gondolatok: A bűn uralmának megsemmisülését Jeruzsálem és a templom pusztulása jelképezi (Lk 21, 5-11)

A mai evangéliumi szakaszban a világvégével kapcsolatos képekkel találkozunk. Az evangéliumi szakaszban az Úr Jézus Jeruzsálem és a templom pusztulásának megjövendölésével utal a végre.
Az apokaliptikus műfajban megfogalmazott evangéliumi részlet nem a fizikai világ végére, hanem elsősorban a bűn uralmának megsemmisülésére és Krisztus uralmának kezdetére utal.
A bűn uralmának megsemmisülését Jeruzsálem és a templom pusztulása jelképezi. Ez a város az ószövetségi világnak, azaz a bűn végzetes következményeit megszüntetni nem tudó vallásnak szimbóluma. A város pusztulására vonatkozó jézusi jövendölés tehát az Ószövetség lezárulását, a bűnnel szemben eredménytelenül viaskodó korszaknak végét hirdeti.
Az apokaliptikus irodalom a kozmosz megrendülésének képével jelzi, hogy Krisztus föltámadása gyökeres változást hoz az emberiség életébe. Ez az esemény ugyanis megszünteti a bűn végzetes következményét, és lehetőséget ad mindenkinek a halál utáni életre.
Az evangéliumi jelképek üzenetet és vigasztalást hordoznak. Azt üzenik, hogy meneküljünk a bűn világából, és utasítsuk el az önerőből fakadó megváltás eszméjét. És azzal vigasztalnak, hogy a bűn elleni harcban sohasem kell kétségbe esnünk, mert Krisztus föltámadásával elérkezett és folyamatban van már megváltásunk.
Ha akarta volna, mindezt az Úr Isten kinyilatkoztathatta volna racionális nyelven is, ám ő képekkel akar üzenni nekünk. Ezekkel a titokzatos képekkel nem csak értelmünkhöz szól, hanem a szívünkhöz, sőt a tudattalan világunkhoz is. Hagyjuk, hogy megszólítsanak ezek a képek, hogy hassanak ránk, s átjárják egész lényünket tetőtől talpig. Merüljünk el az Emberfia dicsőségének szemlélésében, s merítsünk erőt a mindennapok küzdelmeihez az ő győzelméből, melyet az égi és földi hatalmak s a halál felett aratott.

A keresztények hozzanak végleges döntéseket, mint ahogy erről tesznek tanúságot minden idők vértanúi

November 25-én, hétfőn reggel Ferenc pápa a Szent Márta házban bemutatott szentmisén arra buzdította a híveket, hogy a határhelyzetekben is mindig bízzák rá magukat az Úrra.  

A keresztények arra kaptak meghívást, hogy végleges döntéseket hozzanak, mint ahogy ezt tanítják minden idők vértanúi. Ma is sok testvérünket üldözik, akik példát mutatnak számunkra és arra bátorítanak, hogy maradéktalanul az Úrra bízzuk magunkat, az Urat válasszuk a határhelyzetekben is.

Ferenc pápa homíliájának gondolatait a napi olvasmányokhoz fűzte. Az első olvasmány Dániel könyvéből vett fejezet (Dán 1,1-6.8-20), míg az evangélium Lukács könyvének egy szakasza (Lk 21,1-4). A pápa a Nebukadnezár király udvarában élő fiatal zsidó rabszolgák és az evangéliumi özvegyasszony példájáról szólt szentbeszédében. Mindkét esetben határhelyzetről van szó: az özvegyasszony nyomorban él, a fiataloknak rabszolgasors jutott osztályrészül. Az özvegyasszony minden vagyonát a jeruzsálemi Templom perselyébe dobja, a fiatalok pedig hűségesek maradnak az Úrhoz még életük kockáztatásának árán is.

Az özvegyasszony és a fiatalok egyaránt kockáztattak. Azonban az Urat választották, nagy szívvel, személyes érdekek, kicsinyesség nélkül. Magatartásuk nem volt kicsinyes. Az Úr volt mindenük. Az Úr az Isten, és ők az Úrra bízták magukat. Ezt nem egy fanatikus erő következtében tették, nem. Valami más miatt: az Úrra bízták magukat, mert tudták, hogy az Úr hűséges. Arra a hűségre bízták magukat, ami örökös, mert az Úr nem képes a változásra: mindig hűséges, nem tud hűtlen lenni, nem tudja megtagadni önmagát.

Ez az Úrba helyezett bizalom késztette őket erre a választásra, mert tudták, hogy az Úr hűséges. Ez a választás érvényes mind az egyszerű ügyekben, mind a nehéz döntésekben.
Az egyházban is, az egyház történetében vannak férfiak, nők, idősek, fiatalok, akik így választanak. Amikor hallunk a vértanúk életéről, amikor olvasunk az újságokban a keresztények üldözéséről ma, gondoljunk ezekre a határhelyzetekben élő testvéreinkre, akik így választanak. Ők most élnek. Példát jelentenek számunkra és arra bátorítanak, hogy dobjuk be mindazt, amivel rendelkezünk az egyház kincsestárába.

Az Úr segít az ifjú zsidó rabszolgáknak, hogy kijussanak a nehézségből és az özvegyasszony is kap segítséget az Úrtól. Jézus dicséri őt és a dicséret győzelmet rejt maga mögött.

„Jót tesz nekünk, ha ezekre a testvéreinkre gondolunk, akik ma is végleges döntéseket hoznak. Gondoljunk annyi anyukára, annyi családapára, akik minden nap véglegesen választanak, hogy ellássák családjukat, gyermekeiket. Ez kincset jelent az egyházban. Ők tanúságot tesznek és a sok tanúság tevő előtt állva, kérjük az Úrtól a bátorság kegyelmét, hogy előbbre haladjunk keresztény életünkben, megszokott, hétköznapi helyzetekben csakúgy, mint a határesetekben” – fejezte be hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

(vm)

3 dolog, amire rájöttem, mikor a gépem becsapódott

Egy 5 perces videó, ami megváltoztathatja az életed. Nézd végig, és Te magad is rájössz, hogy miért. Ric Elias az első sorban ült az 1549-es járaton, a repülőn, amely a new yorki Hudson folyón végzett kényszerleszállást 2009. januárjában. Arról mesél, hogy mire gondolt, miközben a repülőgép zuhant lefelé. Mi az a három dolog, amire azokban a percekben rájött. 

Napi gondolatok: Alexandriai Szent Katalin

Katalin a középkor egyik legnépszerűbb női szentje, a tizennégy segítőszent egyike.  

A görög eredetű Katalin név jelentése: „tiszta, szeplőtelen”. A keresztény szűz 310 körül halt vértanúhalált. Többek között a filozófia és a filozófusok, a tanulás és a tanulók, a keresztény hitmagyarázók, a könyvtárosok és a könyvtárak, a fiatal nők és a dajkák védőszentje. 

Életéről semmi biztosat nem tudunk. A róla szóló írások szerint előkelő alexandriai családban született az egyiptomi Alexandriában. Műveltségével kitűnt kortársai közül. Tanulmányai során ismerte meg Jézus életét. A legendák alapján akkor tért keresztény hitre, amikor egy látomásában Szűz Mária jelent meg neki, karján a Kisdeddel.

Ellenszegülve Maxentius császár parancsának, keresztényként nem akart részt venni a bálványok tiszteletére rendezett áldozatokon. Katalin a császár elé lépve keresztet vetett, kifejezve, hogy keresztény; tanúságot tett arról, hogy Jézus Krisztust követi, mert a filozófusok és a költők műveinek tanulmányozása során fölismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát. A lány elmarasztalta az uralkodót zsarnokságáért. A császár nem tudott válaszolni Katalin érveire. Megbízott ötven tudóst, hogy térítsék vissza a rómaiak hitére, ám a bölcs férfiak hiába próbálkoztak: Katalin oly bölcseséggel védelmezte hitét, hogy érvei meggyőzték őket, s mind az ötvenen keresztényekké lettek. A császár mindannyiukat máglyára küldte. Katalinnak megkegyelmezett volna, mert megtetszett neki; a lány azonban visszautasította az uralkodót, aki megkorbácsoltatta és börtönbe vettette.

Maxentius felesége kíváncsiságból felkereste Katalint a börtönben. A lány őt s a katonákat is megtérítette. Halálra ítélték. Vastüskés keréken halt volna kínhalált, de a kerék darabokra tört, s a vasszögek lehullottak róla. Végül lefejezték. A legenda szerint vér helyett testéből tejszerű folyadék ömlött.

Testét a monda szerint angyalok vitték fel a Sínai-hegyre, több mint húsznapi járásra, és ott kegyelettel eltemették. Később emlékére kolostort és templomot építtettek. Emléknapja november 25-ére került.

A bölcselők, könyvtárak, nyomdászok, ügyvédek, teológusok, filozófusok, diákok, tudósok, egyetemek védőszentje. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették. Katalin a fuvarosok, bognárok, kerékgyártók, molnárok,  fazekasok, dajkák és szövőlányok patrónája. Ő volt oltalmazója Szeged városának is. A házasságra készülő fiatal lányok is gyakran kérték segítségét. A tizennégy segítőszent közé sorolták.

Népi megfigyelés szerint: ha Katalin kopog, karácsony locsog: vagyis, ha Katalin napján fagy, akkor karácsonykor lucskos lesz az idő.

Alexandriai Szent Katalin

Késő őszi nagytakarítás, farakás és szomszédolás...

.

„Jézus, emlékezz meg rólam…” - Krisztus Király Vasárnapja

Az egyházi év utolsó vasárnapján is Krisztust ünnepeljük, köszöntjük őt, de úgy, mint a világmindenség királyát. Az evangélium egy ellentétet állít elénk, a szégyen fáján függő Jézust, akit a bámészkodó, kárörvendő nép, a főtanács, sőt még a vele hasonló helyzetben – de megérdemelten – elítélt ember is kigúnyol, és ironikusan királynak csúfol. S a szelíd, a szenvedésében és a megalázottságában is hatalma teljességének birtokában lévő, övéiért vérét adó Jézus, a Királyok Királya nem tesz semmit, nem áll bosszút ellenségein.
A királyságról bizonyára sokunknak a ma is élő történelmi, uralkodó családok jutnak eszünkbe, akiknek méltósága ma már több helyen csak jelképes. De segítségünkre siet a történelem, és gyermekkorunk meséinek csodálatos világa a jó és igazságos királyokról, a mindenre elszánt, szívük szerelméért még sárkányokkal is megküzdő királyfiakról.

Mi büszkék lehetünk történelmi uralkodóinkra, királyainkra, van kikkel dicsekednünk, van kiket a felnövekvő ifjúságunk és a nép vezetőinek, politikusainak is a figyelmébe ajánlani követendő példaként. Gondoljunk csak, a szentéletű, de mégis határozott Szent Istvánra, a sziklahitű Szent Lászlóra, az igazságos Mátyásra, vagy a héten ünnepelt királyi sarjra, Árpádházi Szent Erzsébetre, a szolgáló szeretet női szimbólumára. De említhetjük a nemrégiben boldoggá avatott IV. Károlyt, utolsó királyunkat, aki – még ha rövid ideig is – szintén gondját viselte népünknek, s hiteles képet festett, hogy uralkodóként, a politikai teendők mellett is lehet az ember hívő keresztény, s gondos családapa. S mindez azért volt így, mert ezek az uralkodók tisztában voltak azzal, hogy hatalmukat egyedül az Ég és Föld Urától, a Mindenható Istentől kapták, hogy szolgáljanak vele az Ő dicsőségére, s népük javára. Mint ahogy tette ezt a kereszten, mindannyiunk terhét magára vállaló, értünk életét adó, s az óta is gondunkat viselő isteni Királyunk, Jézus Krisztus.
Tudnunk kell, hogy Jézus kereszthalálának magyarázata az ember bűnében keresendő. Az első bűnnel és annak terjedésével végtelenül nagy szakadék támadt az isteni és az emberi világ között. E mérhetetlen távolságot az ember önerejéből sosem tudta volna áthidalni: ha ez a szakadék megmarad, teljes reménytelenség és biztos kárhozat várt volna az emberiségre. De eljött Jézus. Magára vette a világ bűnét, és e tengernyi bűnt fölvitte a keresztre, hogy halálra szánt testével együtt a bűnáradat végzetes következményét is megszüntesse. Majd föltámadt a halálból, hogy mindazok, akik az ő föltámadt életébe kapcsolódnak, eljuthassanak az örök életre.

Azonban örök életünk boldogsága, vagy boldogtalansága attól függ, hogy hogyan közelítünk Jézushoz, a megfeszített Királyhoz. A mai evangéliumból láthatjuk, hogy kortársainak magatartása és kapcsolata mennyire eltérő a kereszten függő Jézussal szemben.
A nép – az ószövetség népe –, „bámészkodott”, közömbösen szemlélte az eseményeket. „A főtanács tagjai pedig gúnyolódtak” és az általuk elképzelt messiási erőt és fenséget kérik számon Jézustól bizonyítékul messiási voltára. Az ítéletet végrehajtók, a római katonák királynak nevezik ugyan, de ők is csak csúfságból teszik. Az egyik lator, akit a kényszerhelyzet hozott össze Jézussal, szidalmazza őt. A másik azonban hittel tekint feléje.
Azt hiszem nem nehéz, a megtérő latorban fölfedeznünk az igazi keresztény magatartását. Ugyanis ő Jézus megalázottságában és halálában is meglátja győzelmét és dicsőségét. A gúny ellenére is felismeri Jézus Messiási voltát, a halálos ítélet ellenére is bűntelen, igaz voltát. S kitaszítottságában, egyedüllétében is meglátja hozzánk tartozását, értünk szenvedő szeretetét. Ennek a hitnek a jutalma az üdvösség, ennek a felismerésnek az eredménye a részesedés Jézus nem e világi országában és királyságában.

Ma is csak hittel lehet Jézust Királynak és Úrnak vallani. Ha pusztán emberileg vizsgálnánk Jézus királyi hatalmát, illetve szolgálatát, amely a kereszten emelkedik a legmagasabbra – könnyen csalódhatnánk benne, mint kortársainak nagy része. Az ilyen vizsgálat hamar megbotránkozik benne, bírálja gyengeségeit és külső megjelenését. Mert csak a hit látatja Jézusban az Eljövendőt, akivel együtt leszünk – reményünk szerint – országában és dicsőségében. Csak a hit látja meg benne az emberi jövő ígéretét, az emberhez méltó sors szépségét.

Ezek után elmondhatjuk, hogy bármilyen tragikus és szánalomra méltó a megfeszített Jézus-király alakja, a keresztfán nyilvánul meg legjobban dicsősége, hatalma és emberszeretete. A kereszten ragyog föl Jézus isteni dicsősége, mert e sötét keresztet már bearanyozza a húsvéti hajnalpír, a föltámadás fénye. A megfeszítés, a halál és a föltámadás eseményében nyilvánul meg legjobban a názáreti Jézus isteni hatalma, mert ez az esemény, a bűn feletti győzelem pillanata. És ugyanebben az eseményben válik egészen kézzelfoghatóvá irántunk való szeretete, mert önfeláldozása boldogságunk és örök életünk záloga. - A világ legragyogóbb, legboldogítóbb csodája valósult meg a kereszten, és ez a csoda mérhetetlen magasságokba emeli Krisztust, a királyok királyát.

Ilyen a mi Királyunk, de mi a mi küldetésünk, itt és most élő krisztushívőké, hogy részünk lehessen Isten országában? Mert Jézus Krisztus királyságát nem a mesék országába kell keresnünk, s nem is a krónikáskönyvek megsárgult lapjain. Jézus Krisztus királysága kezdettől jelen van, és mindörökké fennmarad. Mi ennek a királyságnak az állampolgárai akarunk lenni, ezért viszont nekünk is tennünk kell.
Hogy mi a feladatunk? Tudjuk, hogy NEM a parancsolgatás, NEM az uralkodás, NEM az elnyomás, NEM a zsarnokoskodás, NEM a kizsákmányolás, NEM a birtoklás akár a családban, akár a közösségben a feladatunk, HANEM, hogy hűséggel engedelmeskedjünk a főparancsban elhangzottaknak: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! S szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Ehhez a szolgálathoz nem kell királyi korona, csak nyitott szív és nagy-nagy szeretet.

Tegyünk egy életre szóló esküt, kötelezzük el magunkat Krisztus Király szolgálatára, igyekezzünk úgy élni, hogy ne szegjük meg fogadalmunkat, amely így szólhatna: Felséges Királyom, egy életem, egy halálom kezedbe ajánlom!

Ferenc és Benedek – a pápai „négykezes”

A hit kapuja kezdetű apostoli levél és A hit világossága című enciklika azt tanúsítják: Péter utóda mindig arra hivatott, hogy megerősítse testvéreit a hitben, melyet Isten világosságként ajándékoz minden embernek.

XVI. Benedek pápa 2012. október 11-én, csütörtökön délelőtt ünnepélyes szentmisével nyitotta meg a Szent Péter téren a hit évét, amelyet 2013. november 24-én Ferenc pápa zár le.

„A Péter utódára bízott feladat tudatában XVI. Benedek ezt az esztendőt a hit évének nyilvánította, olyan kegyelmi időnek, amely segít megérezni a hit nagy örömét, felfogni a hit által megnyitott horizontok tágasságát […]”  – írja Ferenc pápa  a Lumen fidei (A hit világossága) kezdetű enciklikájában.

Folytatás az alábbi linken
Ferenc és Benedek – a pápai „négykezes”

A pápa a bencés szerzetesnőkhöz: Szűz Mária a keresztény remény legkifejezőbb ikona

Mária a remény anyja és Tőle származik a tanítás, hogy a holnap felé reménnyel tekintsünk és, hogy ne ragadjunk meg a mai napnál. Ezt az üzenetet közvetítette Ferenc pápa csütörtökön délután az Aventinus-dombon élő kamalduli bencés szerzetesnőknek abból az alkalomból, hogy a Remete Szent Antalról elnevezett kolostorba látogatott a klauzúrás szerzetesekért tartott imanapon. A Szentatyát Michela Porcellato apátnő fogadta. A vesperás elimádkozását követően a pápa magán megbeszélést tartott a szerzetesnőkkel.

Mária a keresztény remény legkifejezőbb ikona. Ferenc pápa a kamalduli szerzetesnőkhöz intézett beszédében rámutatott, hogy Szűz Mária Fiának tanítványává és anyjává válik abban a pillanatban, amikor befogadja az angyal szavait és ezt mondja: „Az Úr szolgáló leánya vagyok. Történjék velem szavaid szerint.” (Lk 1,38) A kifejezés, hogy „történjék velem” nemcsak elfogadást, hanem a jövő iránti bizalmas megnyílást is jelent: reményt! – hangsúlyozta a pápa. Mária nem tudta, hogy hogyan válik anyává, de teljesen rá bízta magát a misztériumra, amely beteljesedni készült. A várakozás és a remény asszonyává vált.

A Szentatya felidézte Szűz Mária életének egyes pillanatait: Betlehemben Jézus születésekor, Jeruzsálemben Jézus templomi bemutatásakor, majd amikor Mária tudatára ébred annak, hogy a mesterré és Messiássá vált Fia küldetése és identitása meghaladja anyai mivoltát, de egyben megértést is kivált, úgy, mint Simeon szavai és a fájdalomról szóló prófécia. Szűz Mária reménye nem inog meg Isten tervének nehézségei és meglepetései láttán sem. Ez arra tanít bennünket, hogy a remény a meghallgatásból, az elmélkedésből és a türelemből táplálkozik, továbbá, hogy hagyjuk az Úr idejét megérlelődni. Abban a pillanatban is, amikor Mária a fájdalom anyjává válik a kereszt tövében, reménye nem hagy alább, hanem támogatja Őt, miközben éberen várja a misztérium beteljesedését, amely nagyobb a fájdalomnál.

Úgy tűnik, hogy minden véget ért és minden remény kialudt. Ebben a pillanatban Mária mondhatta volna az Angyali üdvözlet ígéreteire emlékezve, hogy „Ez nem igaz! Becsaptak!”, de nem tette. Mária hitt és hite segített, hogy reménnyel várja Isten holnapját. Ezt a mai ember nem tudja megtenni – állapította meg a pápa. Mi ki tudjuk várni Isten holnapját vagy a mát akarjuk? Isten holnapja Mária számára a hét első napjának hajnala. Jót tesz, ha az elmélkedés során elgondolkodunk a fiú és anyja ölelésén.

Végül a Jézus sírjánál égő egyetlen lámpásra, az anya reményére tekintve, ami abban a pillanatban az emberiség reménye volt, felmerül a kérdés: vajon a kolostorokban ég-e még ez a lámpás? A kolostorokban várják-e Isten holnapját? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Szűz Mária tehát a remény szilárd tanúságtétele, ami jelen van az üdvösségtörténet minden pillanatában. Szűz Mária, a remény anyja, támogat bennünket a sötétség, a nehézség és a levertség, a látszólagos és a valós legyőzetés idején is. Mária a mi reményünk, aki segít, hogy életünket a Mennyei Atya tetszése szerint éljük, és örömteli ajándék legyen testvéreinknek, olyan viselkedésmódot képviselve, amely mindig a jövő felé tekint – buzdított Ferenc pápa a klauzúrás szerzetesnőknél tett látogatásakor.

(sv)

Forrás: Vatikáni Rádió

Ferenc pápa: A templomba nemcsak a szertartásért megyünk, hanem hogy imádjuk Istent

A templom szent hely, ahol nem annyira a szertartás a fontos, hanem az, hogy imádjuk Istent. Ferenc pápa pénteken a szokásos kora reggeli szentmisén a vatikáni Szent Márta-házban a Szentlélek templomáról beszélt, amely minden emberben lakozik, s ahol meg kell hallanunk Isten hívását, bocsánatot kell kérnünk tőle és követnünk őt. 

A templom egy kőépület, amely egy nép lelkét őrzi Isten előtt. De a szent templom egyben minden ember teste is, amelyben Isten beszél és a szív meghallgatja őt. A Szentatya e két dimenzióra építette föl homíliáját, amelyek párhuzamosan futnak a keresztény életben. A pénteki liturgia az ószövetségi Makkabeus Júdásról szól, aki újra fölszenteli a háborúban lerombolt templomot.

„A templom az a hely, ahová a közösség imádkozni jár, dicsérni az Urat, hálát adni, de legfőképpen imádni: a templomban az Urat imádjuk”. Az énekek, a szertartás a liturgiában mind szép és fontos, de az imádás még fontosabb. „Talán mi, keresztények egy kicsit elveszítettük az imádás értelmét – figyelmeztetett a pápa. Azt gondoljuk, hogy elmegyünk a templomba, testvérekként összegyűlünk, ez milyen szép, milyen jó dolog! Csakhogy a központ ott van, ahol Isten. És mi Istent imádjuk.”

A folytatás az alábbi linken olvasható
Ferenc pápa: A templomba nemcsak a szertartásért megyünk, hanem hogy imádjuk Istent

Napi gondolatok: Szent Cecília azért lett az egyházi zene védőszentje, mert...

A hét szentje – Arkadiusz Nocoń atya sorozata

November 22-e Szent Cecília szűz és vértanú kötelező emléknapja. Az egyik legismertebb és legkedveltebb szent a II. század végén született és a III. század első felében halt meg. Ereklyéi Rómában találhatók a „Santa Cecilia in Trastevere” bazilikában. Az énekesek, hangszerkészítők, zenészek és orgonisták védőszentje.

Annak ellenére, hogy nem sokat tudunk életéről, és a történelmi tények is gyakran összefonódnak a legendákkal, a legismertebb és legkedveltebb szentek közé tartozik. Neve az ún. Római Kánonban, vagyis az Első Eucharisztikus Imában tűnik fel.

A II-III. század fordulóján élt. Egészen fiatalon tett szüzességi fogadalmat Istennek, akitől sohasem akart elszakadni. Fogadalmához akkor is hű maradt, amikor szülei házasságkötésre akarták kényszeríteni a jómódú, pogány Valerianus-szal. Cecíliának azonban sikerült nemcsak elfogadtatni hitvesével döntését, hanem még a keresztség felvételére is megnyerte őt sógorával együtt.

Mindhárman buzgó és igaz keresztényként arra a veszélyes feladatra vállalkoztak, hogy a hitükért kivégzett testvéreiket eltemették. Abban az időben ezért a tevékenységért halálbüntetés járt. Krisztus tanítványainak holttestét elrettentő például hagyták temetetlenül azok számára, akik a kereszténységre való áttérést fontolgatták magukban. Az ügy végül kitudódott és mindhármukat letartóztatták. Valerianus és Tiburtius kivégzése után a bíró Cecíliát vallatta, akinek szépségétől elbűvölve törekedett lebeszélni őt a Krisztusba vetett hitről. Még néhány nap gondolkodási időt is adott neki, hogy eltántorítsa őt.

Cecília azonban felhasználta ezt az időt arra, hogy vagyonát gyorsan szétossza a szegények között, hogy az ne kerülhessen üldözői kezébe. A bíró bosszúból kegyetlen halálra ítélte Cecíliát. Saját házának fürdőjében, az ún. caldarium-ban próbálták megfullasztani forró gőzzel. Cecília azonban túlélte a többórás kínzást, ezért bárddal lefejezték.
A Callixtus katakombába temették a pápák sírboltja mellé. Testét néhány évszázaddal később megtalálták, és Rómában a Santa Cecilia in Trastevere bazilikába vitték át. Azon a helyen nyugszik most, ahol egykor férjével élt, és ahol a halált is elszenvedte.

* * *

Szent Cecília azért lett az egyházi zene védőszentje, mert a hagyomány szerint hangszeres játékával és gyönyörű hangjával elbűvölte hallgatóságát. Ünnepnapján az Egyház a liturgikus zene jelentőségére emlékezik, mert Szent Ambrus mondásával együtt vallja, hogy „semmi sem védi olyan eredményesen a hitet, mint a szakrális zene”. Milánóban a püspök szemére vetették pogány kortársai, hogy tömegeket babonáz meg az egyházi énekkel, amely olyan ellenállhatatlan befolyást gyakorol hallgatóira, hogy azok keresztény hitre térnek.
Amikor Giovanni Pierluigi da Palestrina, a XVI. század híres zenésze – akit egyébként „a zenészek fejedelmének” is hívnak – előadta műveit a katolikus bazilikákban, zenéjének hallatán még leghevesebb ellenségei is „lábai elé borultak”, mintegy bocsánatkérően elismerve tehetségét…

Mi történt menetközben az egyházi zenével, hogy VI. Pál pápának arra kellett emlékeztetnie, hogy a liturgiában csak olyan műveket játsszanak, amelyek a művészi szépséget összekötik az imádság lelkületével. Olyan műveket, amelyeken keresztül a hívek Krisztus szeretetében mártóznak meg, és amelyek segítik átalakítani életüket…

A liturgikus zene feladata – emlékeztet a pápa –, hogy egyesítsen a szeretetben, nem keltheti az ízléstelenség érzését, nem okozhatja a hallgatóság figyelmetlenségét, és nem válhat a deszakralizáció, még kevésbé a széthúzás okává… (VI. Pál pápa).


Mi történt, hogy mi magunk is abbahagytuk az éneklést…
Miért van az, hogy amikor még szegények voltunk, hallgattuk az énekeket – kérdezi egyik versében David Turoldo atya.

De énekeltünk is esténként, vagy reggelenként a pék, amikor hozta a friss pékárut az ébredező utcákon.
Énekeltünk, amikor a szőlősorok között gyűjtöttük a szőlőfürtöket a szüret felejthetetlen napjain:
Vidámságunk a völgyek között messzire szállt…
Ma gazdagok vagyunk és némák.
Bezárkózunk házaink négy fala közé.
Idegenként saját családjainkban, barátok nélkül városainkban, ahol senki nem ismer
senkit…
Gazdagok és némák…

* * *

Szent Cecíliának, a III. század vértanújának, számos csodát is tulajdonítanak. Néhány ezek közül nagy valószínűséggel csak a későbbi legendás elképzelések szüleménye. Ezeknek a történeteknek a szerzői talán elfelejtik, hogy magának Szent Cecíliának a legnagyobb csoda a teremtés és az isteni szeretet volt, amelyért élt, zenélt és énekelt…
Szent Cecília, az egyházi zene védőszentje, juttasd eszébe a kántoroknak, kóristáknak és orgonistáknak, hogy a liturgia alatt az oltár előtt foglalják el az angyalok helyét…
Emlékeztess mindnyájunkat, hogy az életünk ének legyen, Magnificat, azokért a hatalmas tettekért, amelyeket Isten tesz értünk…

Mindenható Istenünk, fogadd kegyesen könyörgésünket, és Szent Cecília közbenjárására teljesítsd kérésünket. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Lengyelből fordította Szemere János atya

Forrás: Vatikáni Rádió 

„A Szűzanya nem postai irodavezető, aki naponta üzeneteket küld” – Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája

A kíváncsiság lelkülete konfúziót teremt és eltávolít bennünket Istentől, a bölcsesség Lelkétől, a Szentlélektől, aki békét ad nekünk – mutatott rá Ferenc pápa. November 14-én, csütörtökön reggel a Szent Márta házban bemutatott szentmisén a Szentatya a Bölcsesség Könyvéből vett első olvasmányt magyarázva megállapította, hogy az igazi keresztények a Szentlélek bölcsességében élnek (Bölcs 7,22-8,1). E bölcsesség révén haladnak előre ezzel az intelligens, szent, egyetlen, összetett és kifinomult lélekkel.

Az életben ezzel a lélekkel előre haladni azt jelenti: Isten lelke segít bennünket ítélethozatalainkban, döntéseinkben Isten szíve szerint. Ez a lélek mindig békét ad nekünk! Ez a béke lelke, a szeretet lelke, a testvériség lelke. Az életszentség éppen ez. Az, amit Isten kér Ábrahámtól, „járj előttem és légy tökéletes” – ezt a békét jelenti. Isten Szentlelkével és ezzel a bölcsességgel áthatva kell cselekedni. Az a férfi és az a nő, aki eszerint él, elmondhatja magáról, hogy bölcs férfi illetve bölcs nő vagyok. Egy bölcs férfi és egy bölcs nő, mert Isten türelme vezérli őket.

Az evangéliumban egy másfajta lelkület előtt találjuk magunkat, amely ellenzi Istennek ezt a bölcsességét: ez a kíváncsiság lelkülete (Lk 17,20-25).

Amikor magunkhoz akarjuk ragadni Isten terveit, a jövőt, a dolgokat, amikor mindent tudni akarunk, kézben akarunk mindent tartani. A farizeusok azt kérdezték Jézustól: „Mikor jön el az Isten országa?”. Kíváncsiak! Tudni akarták a dátumot, a napot. A kíváncsiság lelkülete eltávolít bennünket a Bölcsesség Lelkétől, mert csak a részletek érdeklik, a napi kis hírek. Vagy az, hogy hogyan csináljuk ezt vagy azt? Ez a „hogyan” lelkülete. A kíváncsiság lelkülete nem jó: a szétszórás, az Istentől való eltávolodás, a túl sok beszéd lelkülete. Jézus mond nekünk még egy érdekes dolgot: a kíváncsiságnak ez a mondén lelkülete konfúzióhoz vezet.
A kíváncsiság késztet arra, hogy szeretnénk hallani: az Úr itt van, vagy ott van. Ezt mondatja velünk: „Ismerek egy látnokot, egy látnoknőt, aki leveleket, üzeneteket kap a Szűzanyától”. A pápa hozzátette: „Szűz Mária egy Anya! És mindnyájunkat szeret. De nem postai irodavezető, aki naponta üzeneteket küld”. Ezek a hírek eltávolítanak bennünket az evangéliumtól, a Szentlélektől, a békétől és a bölcsességtől, Isten dicsőségétől, Isten szépségétől. Jézus azt mondja, hogy Isten országa nem úgy jön el, hogy felhívja a figyelmet: a bölcsességben jön el. Isten országa köztetek van – mondja Jézus: ez a Szentlélek műve, aki bölcsességet, békét ad nekünk. Isten országa nem zűrzavar közepett jön el, mint ahogy Isten nem szélviharban szólt Illés prófétához, hanem (1Kir 19,11-13) az enyhe szellőben”.
Kis Szent Teréz gyakran mondogatta, hogy mindig meg kellett torpannia a kíváncsiság lelkülete előtt. Amikor egy rendtársnőjével beszélgetett, aki egy történetet mesélt el a családjáról, az emberekről, egyik témáról a másikra térve, Kis Szent Teréz szerette volna megtudni a történet végét. De érezte, hogy ez nem Isten lelke, hanem a szétszórás, a kíváncsiság lelkülete volt. Isten országa közöttünk van: ne keressünk furcsa dolgokat, ne keressünk újdonságokat ezzel a mondén kíváncsisággal.
Hagyjuk, hogy a Szentlélek vigyen előbbre bennünket, azzal a bölcsességgel, amely egy enyhe fuvallat. Ez Isten országának Szentlelke, amelyről Jézus beszél. Így legyen – fejezte be csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.
(vm)

Forrás: Vatikáni Rádió

Az ember, akit Ferenc pápa átölelt

„Úgy éreztem, mintha a szívem elhagyná a testemet” – mondta Vinicio Riva, az a férfi, akinek fotói pár héttel ezelőtt bejárták az egész világot, miután egy általános kihallgatás alkalmával Ferenc pápa átölelte őt, betegségtől torz külseje ellenére. A történet főszereplőjét a Daily Mail c. brit lap kereste meg.

„A mennyországban éreztem magam. Egy percig sem gondolkodott rajta, hogy megöleljen-e – hangsúlyozta Riva –, a szívem olyan gyorsan vert, hogy azt hittem, meghalok. Nem vagyok fertőző, de ezt ő nem tudta, mégis megsimogatta az arcomat, és semmi mást nem éreztem, csak a szeretetét.”

A folytatás az alábbi linkem
Az ember, akit Ferenc pápa átölelt

Napi gondolatok: Mindannak, akinek van, még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van (Lk 19,11-28)

A példabeszédben szereplő előkelő ember Jézust személyesíti meg. A szolgák, akikre uruk értéket bízott, Jézus tanítványai: feladatuk az, hogy az evangélium kincsét ne csak őrizzék, hanem terjesszék is a világon.

A példabeszéd kulcsmondata és mondanivalója abban a rejtélyes kijelentésben fogalmazódik meg, hogy mindannak, akinek van, még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. A szövegösszefüggés világossá teszi e talányos mondat értelmét. Az értékek kamatoztatásával nem törődő szolga nem más, mint a lanyha tanítvány, akinek nincs lelkesedése és szorgalma az örömhír terjesztésére. S minthogy nincs birtokában a jó tanúságtevő ismérveinek, Isten azt is elveszi tőle, amije van, azaz megvonja és másnak adja tanúságtevői megbízatását.

E tanítás számunkra is megfontolandó, mert a szolgák, akikre uruk a mínákat bízta, mi vagyunk. Tegyünk meg mindent, hogy ne jussunk a haszontalan szolga sorsára. Kérjük Istent, segítsen, hogy derék szolgaként tudjuk kamatoztatni az evangélium kincsét önmagunk és embertársaink javára.

Telefonon kívánt gyógyulást az őt kritizáló katolikus publicistának Ferenc pápa

Személyesen hívta fel Ferenc pápa az őt gyakran kritizáló olasz tradicionalista szerzőt, Mario Palmarot – aki súlyos betegségben szenved –, hogy gyógyulást kívánjon neki.

A Catholic World Report szerint Palmaro úgy nyilatkozott: Ferenc pápa azt mondta neki, hogy közel érezte magához, amikor hallotta, hogy súlyos betegségben szenved. „Világosan éreztem mély emberi együttérzését, túl a véleményeken és elveken” – mondta az olasz szerző.

A folytatás az alábbi linken olvasható
Telefonon kívánt gyógyulást az őt kritizáló katolikus publicistának Ferenc pápa

Assisitől Amerikáig: sztár lett a ferences testvérből - VIDEÓVAL

Hamarosan elkészül új lemeze, amelyen ismert karácsonyi dalokat énekel. A szerzetesek imádságos életét éli, és közben amerikai turnéra készül.

Alessandro testvérrel alig több mint egy éve különleges dolog történt, gyönyörű hangjával meghódította a világot. La voce di Assisi (Assisi hangja): ez volt a címe első lemezének, amelyen az ifjú ferences testvér a szívét elárasztó boldogságról tett tanúságot. A Famiglia Cristiana c. lap munkatársa beszélgetett vele az éneklésről, a szerzetesi életről, a vágyairól.

A folytatás az alábbi linken
Assisitől Amerikáig: sztár lett a ferences testvérből - VIDEÓVAL

Kórházi kápolnát szenteltek Kézdivásárhelyen

Őrségváltás a Háromszéki esztelneki ferences kolostorban, avagy nem csak a hit, hanem a magyar nyelv is marad a kolostorban

Megáldották a gyulafehérvári kisszeminárium felújított kápolnáját

November 4-én tartották a felújított gyulafehérvári Borromeo Szent Károly-kápolna búcsús szentmiséjét.

A Jakubinyi György érsek által bemutatott szentmisén részt vett a gyulafehérvári papság, a teológiai tanárok és az adományozók nagy része. 

A főpásztor prédikációjában kiemelte Borromeo Szent Károly példáját, aki szívén viselte a tridenti zsinat határozatainak magvalósítását egyházmegyéjében. Beszélt a hivatás fontosságáról, mely Isten ingyenes ajándéka, szabadon el lehet fogadni, de el is lehet utasítani, ki lehet imádkozni, ugyanakkor el is lehet veszíteni.

A folytatás az alábbi linken
Megáldották a gyulafehérvári kisszeminárium felújított kápolnáját

Ferenc pápa: az igazi keresztények a Szentlélek bölcsességében élnek

November 14-én, csütörtökön reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén a Szentatya a Bölcsesség Könyvéből vett első olvasmányt magyarázva megállapította, hogy az igazi keresztények a Szentlélek bölcsességében élnek (Bölcs 7,22-8,1). 

E bölcsesség révén haladnak előre ezzel az intelligens, szent, egyetlen, összetett és kifinomult Lélekkel.

Az életben ezzel a Lélekkel előre haladni azt jelenti: Isten Lelke segít bennünket ítélethozatalainkban, döntéseinkben Isten szíve szerint. Ez a Lélek mindig békét ad nekünk! Ez a béke lelke, a szeretet lelke, a testvériség lelke. Az életszentség éppen ez. Az, amit Isten kér Ábrahámtól – „járj előttem és légy tökéletes” – ezt a békét jelenti. Isten Szentlelkével és ezzel a bölcsességgel áthatva kell cselekedni. Az a férfi és az a nő, aki eszerint él, elmondhatja magáról, hogy bölcs férfi, illetve bölcs nő vagyok. Egy bölcs férfi és egy bölcs nő, mert Isten türelme vezérli őket.

A folytatás az alábbi linken olvasható
Ferenc pápa: az igazi keresztények a Szentlélek bölcsességében élnek

Napi gondolatok: Krisztus titokzatos testét építő pásztor és tanító

Nagy Szent Albert püspök és egyháztanító tetszés szerinti emléknapja
Németországban, a Duna melletti Lauingenben született 1206 körül. Padovában és Párizsban tanult. A domonkosok közé lépett, sok helyen kitűnő eredménnyel tanított. Regensburg püspökévé szentelték. Arra törekedett, hogy a népek és városok közötti békét megerősítse. Sok kiváló művet írt, ezek nyereségei a szent tudománynak és a természettudománynak egyaránt. Kölnben halt meg 1280. november 15-én.

Nagy Szent Albert püspöknek a Lukács-evangéliumhoz írt magyarázatából

Krisztus titokzatos testét építő pásztor és tanító
   
 Ezt cselekedjetek az én emlékezetemre! (Lk 22, 19). Ezzel kapcsolatban két dolgot kell megjegyeznünk. Az első: ennek a szentségnek a rendelése, amit így fejez ki: Ezt cselekedjétek! A második: hogy legyen ez az értünk halálba induló Urunknak emlékezetére.
    Tehát ő mondja: Ezt cselekedjétek! Nincs ehhez semmi olyan hozzátenni való, ami hasznosabbá, édesebbé vagy üdvösebbé tehetné; nincs, ami a szeretetet jobban kifejezhetné, nincs, ami az örök életet jobban biztosíthatná. Mindezt most egyenként vegyük sorra!
    Alkalmas ez a szentség a bűnök bocsánatára, és főképpen azért hasznos, mert megadja ebben az életben a kegyelem teljességét. Hiszen maga a lelkek Atyja nevel minket arra, ami hasznunkra van, hogy szentségének részesévé legyünk (vö. Zsid 12, 10). Az ő megszentelődése a saját maga feláldozásában áll, azaz amikor az Atyának feláldozza magát értünk ebben a szentségben, akkor eledelül is nyújtja nekünk önmagát. Értük szentelem magamat (Jn 17, 19). Krisztus, aki a Szentlélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, majd meg tisztítja a mi lelkiismeretünket is a holt cselekedeteinktől, hogy az élő Istennek szolgáljunk (vö. Zsid 9, 14).
    Ennél semmi más édesebbet sem tehetünk. Hiszen lehet-e valami annál édesebb, mint amikor Isten a maga teljes édességét nyújtja nekünk? Fáradság nélkül készült kenyeret adtál nekik az égből, amelyben minden gyönyörűség megvolt, és minden íz édessége. Ez az ajándékod megmutatta, hogy milyen jóságos vagy fiaidhoz. Mindenkinek kívánsága szerint adtad, mert ki mit kívánt, azzá vált neki az étel (Bölcs 16, 20-21).
    Ennél üdvösebbet már nem lehetett tenni. Ez a szentség ugyanis az élet fájának a gyümölcse. Aki ezt őszinte hittel eszi, az az örök halált meg nem ízleli. Aki utána nyúl, annak az élet fája lesz, boldog ember, aki belekapaszkodik (Péld 3, 18). Aki engem eszik, élni fog általam (Jn 6, 58).
    A szeretetet ennél jobban nem lehetett kifejezni. Ez ugyanis szeretetet és egységet létrehozó szentség. A legnagyobb szeretetnek jele az, hogy önmagát adja eledelül. Nem mondták-e sátram lakói: ki fog adni nekünk a saját testéből, hogy jóllakjunk? (Vö. Jób 31, 31.) Mintha csak ezt mondaná: annyira szerettem őket, és ők is engem, hogy én az ő szívükben vágytam lenni, és ők úgy vesznek magukhoz engem, hogy velem egy testté válnak, és a tagjaim lesznek. Ennél bensőségesebben és valóságosabban nem is egyesülhetnének velem, sem én ővelük.
    Az örök élethez hasonlóbbat sem lehet ennél tenni. Az örök élet lényege abban áll, hogy Isten a saját gyönyörűségében részesíti a boldogságban élőket.

Forrás: Az Imaórák Liturgiája

Egy olasz tizenéves szentté avatását kezdeményezték Milánóban - VIDEÓVAL

Néhány év múlva talán már a szentek sorában tisztelhetjük Carlo Acutist, aki mindössze 15 éves volt, amikor 2006 októberében elhunyt leukémiában – olvashatjuk a RomeReports hírportálon.

Francesca Consolini, a szentté avatási ügyekben illetékes kongregáció munkatársa kiemelte: a szentség máshogy nyilvánul meg 15 éves korban, mint 30 vagy akár 50 évesen, hiszen mások a felelősségek, a szerepek és a feladatok.
Carlo Acutis nem keresztény környezetben nevelkedett, mégis – mint szülei és osztálytársai elmondták – segítette a körülötte élőket, hogy hitben éljenek, s mindannyiuk tiszteletét kivívta rendkívül következetes világlátásával.
„Nem szégyelt a hitéről beszélni másoknak. És senki sem gúnyolta ki érte, mert mindenki megértette, mennyire valós, mennyire belülről jövő a hite. Nem valamiféle mesterkélt, megjátszott dolog volt, amiből csúfot lehet űzni. Tökéletesen tiszta volt és nyugodt” – mondta róla Francesca Consolini.
Az Eucharisztia iránti rajongása kiemelte őt a többiek közül. Minden nap részt vett szentmisén. Informatikai ismereteit arra fordította, hogy létrehozzon egy weboldalt, amely az Oltáriszentséggel összefüggő csodákat gyűjti egybe a világ minden tájáról.
Szentté avatására azonban egy kicsit még várni kell. Először a Vatikán áttanulmányozza életét, s amennyiben úgy találják, hogy korához és körülményeihez mérten valóban szent életet élt, Isten tiszteletreméltó szolgájának fogják nyilvánítani.

Magyar Kurír
Egy olasz tizenéves szentté avatását kezdeményezték Milánóban - VIDEÓVAL

Napi gondolatok: Az evangéliumi részletben Jézus Isten országáról tanít... (Lk 17,20-25)

A farizeusok ezt az országot valamiféle földrajzi hellyel azonosították, és úgy gondolták, hogy e birodalom az evilági hatalom és dicsőség vonásait fogja hordozni. A dicsőséget pedig a zsidóság politikai és gazdasági hatalmának felvirágzásában látták. - Jézus elutasítja ezt az elképzelést. Isten országa ugyanis nem evilági birodalom, és nem szembetűnő módon válik valóra, hanem csendben, egyszerűségben és rejtett módon jelenik meg az emberek szívében. Jézus arra is figyelmeztet, hogy az ő személyében és az őt elfogadó emberek lelkében ez az ország már jelen van a történelemben.

A tanítványok elképzelése nem sokban különbözött a farizeusokétól: Isten uralmát ők is csak az evilági hatalom és dicsőség keretei között tudták elgondolni. A szenvedések előre vetődő árnyékában arról álmodoztak, hogy rövidesen megnyilvánul Jézus hatalma, aki kiragadja őket a szenvedés világából és az ellenség kezéből. - Jézus ezt az elgondolást is elutasítja, mert Isten országa nem evilági, hanem lelki birodalom. Nem hagy kétséget afelől, hogy cikázó villámként egyszer majd a végítélet napja is bekövetkezik, de felhívja tanítványai figyelmét, hogy a végső ítélet bekövetkeztéig éppen a szenvedés, a homály és a bizonytalanság világában kell fölfedezniük Isten országának körvonalait.

A jézusi tanítást megfontolván a mai napon arra kérjük Istent, segítsen, hogy helyesen tudjunk gondolkodni országáról. Kérjük őt, tisztítsa meg látványos csodákat fürkésző tekintetünket, és fülünket csiklandoztató hallgatózásunkat, fékezze meg rendkívüli eseményekre vadászó és jövendő mondok, próféták, s látnokok utáni szaladgálásunkat, hogy a szenvedésben, a kicsinységben, az egyszerűségben és a szürke-hétköznapokban is fel tudjuk fedezni Isten uralmának, birodalmának jelenvalóságát, kibontakozását és reményt nyújtó erejét.

Napi gondolatok: Magyar szentek és boldogok, illetve Szent Didák ferences testvér emléknapja

A mai napon mindazokra a szentekre és boldogokra emlékezünk, akiknek nincs külön ünnepük, de a magyar földön éltek, akár a honfoglalás előtt, akár utána. Névtelen magyar szentek ők, egyháziak és világiak, férfiak és nők, akik hősi fokon gyakorolták a keresztény erényeket. Vannak köztük olyanok, akiket népi kegyelet és ember emlékezetet meghaladó kultusz övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei és szentjei, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai is. Magyar földből sarjadtak, és így különösen is számíthatunk testvéri segítségükre Isten színe előtt.

 +++

SZENT DIDÁK (1400-1463)

Spanyol földön szegény szülőktől született. Gyermekkora óta vonzódott a szent életre. Mihelyt felserdült, egy idős pap irányítása alatt remeteéletet élt a városka határában épült Szent Miklós kápolna mellett. A nagy tisztelet elől menekülve belépett az arizafai ferences kolostorba, melyben Szent Ferenc fiai (obszervánsok) szigorú szabályzat alatt éltek. Szerette az egyszerű munkákat.

Sokszor saját ételéről mondott le, hogy a szegényeken segítsen. Ima közben néha elragadtatásba esett. Elöljárói 1441-ben a Kanári-szigetekre küldték hithirdetőnek, és megbízták az épülő kolostor vezetésével. A vértanúság titkos vágyával ment a misszióba. A vértanúságot ugyan nem nyerte el, de a bennszülötteket százszámra nyerte meg Krisztus hitének. 1449-ben elöljárói engedélyével újra visszatért hazájába, majd 1450-ben sok más honfitársával Rómába zarándokolt, hogy részt vegyen Sienai Bernardin szentté avatásán és részesüljön a szentévi teljes búcsúban. A szokatlan zsúfoltság, a nagy meleg és hiányos élelmezés következtében járványos betegség ütötte fel fejét a városban. A ferencesek Aracoeli kolostorukat kórházzá alakították s Didák lett a kórház vezetője. Hősiesen ápolta a pestises betegeket, akik közül sokaknak visszaadta imájával egészségét. A római út után hazatért, de nem az arizafai, hanem az alcala*-i kolostorba. Itt még 13 évet töltött csendes szemlélődésben, misztikus elragadtatásokban és az irgalmas szeretet gyakorlásában. Hosszas és kínos betegségét türelemmel viselte. Halálos ágyán kezébe vette a feszületet és e szavakkal halt meg: „Édes fa, édes szegek, ó édes terhet hordozó kereszt, mely egyedül voltál méltó az egek Urát és Királyát hordozni.”

1463. nov. 12-én halt meg, Alcalában van a sírja. V. Sixtus 1588-ban avatta szentté.

+++

V. Sixtus szentté avatási bullájából:

„...emlékezünk Szent Ferenc Atyánk Kisebb Testvéreinek családjából az alázatos, boldog Didákra, aki tudományban nem volt kiváló... mégis Isten őt választotta ki, az együgyűt és a szent szerzetesi életben laikust. Benne megmutatta kegyelmének túláradó gazdagságát, mert csodálatos életszentsége, valamint példája által sokakat vezetett az üdvösség útjára.”

Imádság:

Mindenható, örök Isten, te csodálatos gondviseléseddel azokat választod ki, akik a világ szemében gyengék, hogy megszégyenítsd az erőseket. Add meg nekünk, hogy Szent Didák alázatosságát követhessük itt a földön, és vele együtt örvendezhessünk a mennyben, az örök dicsőségben. Krisztus, ami Urunk által! Ámen

A világ vatikáni szemmel - Római Riport 2013.11.10.

Napi gondolatok: Keresni kell az igazságot és abban kitartani!

SZENT JOZAFÁT püspök és vértanú

Ukrajnában, Vladimirban (Volhínia) született 1580-ban, szülei ortodoxok voltak. János névre keresztelték. Kereskedősegéd lett iskolái elvégzése után. 1596-ban az ortodox püspökök jó része visszatért a római egyházhoz, ekkor János is visszatért a (görög) katolikus hitre.

1604-ben a vilnai ortodox Szentháromság-kolostorba lépett a kievi katolikus metropolita engedélyével, bazilita szerzetes lett. Ekkor kapta a Jozafát szerzetesi nevet. Nemsokára pappá szentelték, majd 1613-ban Bitinben házfőnök, 1614-ben ismét Vilnában archimandrita lett. 1618-ban a metropolita mellett koadjutor lett. és hamarosan polocki püspökké, érsekké választották.

Éjjel-nappal olvasott, sokat imádkozott, keményen vezekelt. Fontosnak tartotta a gyakori gyónást, mindenfelé gyóntatott, papjait is biztatta a hívek állandó gyóntatására. Magát méltatlannak és tehetségtelennek tartotta. Oktatta a népet a hittanra, egyszerű katekizmust írt nekik. Több zsinatot tartott egyházmegyéjében.

Fáradhatatlanul dolgozott a nyugati és keleti kereszténység egyesítésén, vagyis az Egyház egységén, ortodox ellenfelei a keleti szertartás eltörlésének szándékával, latinosítási törekvéssel és képmutatással eltávolították mellőle hívei nagy részét. Látta a növekvő feszültséget, a veszedelmet, mégsem menekült, mert kötelességtudatot érzett, hűséges volt a vállalt feladatához és a népéhez. Tudatosan vállalta a vértanúhalált. Feldühödött ellenfelei Vitebszkben, a püspöki lakban 1623. november 12-én mészárosbárddal agyonverték.

Boldoggá avatási eljárását VIII. Orbán pápa azonnal megindította, 1643-ban meg is történt a boldoggáavatás.1867-ben IX. Piusz pápa szentté avatta, éppen abban az időszakban, amikor az első vatikáni zsinat előkészületei már a végére jártak. Jozafát tiszteletét XIII. Leó pápa az egész latin egyházra kiterjesztette. Ereklyéi 1916-tól Bécsben voltak, 1949-ben Rómába vitték. VI. Pál pápa 1963. november 25-én Szent Péter és Nagy Szent Vazul érsek sírjai mellett Jozafátnak is sírhelyet készíttetett.