A példabeszédben szereplő előkelő ember Jézust személyesíti meg. A szolgák, akikre uruk értéket bízott, Jézus tanítványai: feladatuk az, hogy az evangélium kincsét ne csak őrizzék, hanem terjesszék is a világon.
A példabeszéd kulcsmondata és mondanivalója abban a rejtélyes kijelentésben fogalmazódik meg, hogy mindannak, akinek van, még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. A szövegösszefüggés világossá teszi e talányos mondat értelmét. Az értékek kamatoztatásával nem törődő szolga nem más, mint a lanyha tanítvány, akinek nincs lelkesedése és szorgalma az örömhír terjesztésére. S minthogy nincs birtokában a jó tanúságtevő ismérveinek, Isten azt is elveszi tőle, amije van, azaz megvonja és másnak adja tanúságtevői megbízatását.
E tanítás számunkra is megfontolandó, mert a szolgák, akikre uruk a mínákat bízta, mi vagyunk. Tegyünk meg mindent, hogy ne jussunk a haszontalan szolga sorsára. Kérjük Istent, segítsen, hogy derék szolgaként tudjuk kamatoztatni az evangélium kincsét önmagunk és embertársaink javára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése