Mária
a remény anyja és Tőle származik a tanítás, hogy a holnap felé
reménnyel tekintsünk és, hogy ne ragadjunk meg a mai napnál. Ezt az
üzenetet közvetítette Ferenc pápa csütörtökön délután az
Aventinus-dombon élő kamalduli bencés szerzetesnőknek abból az
alkalomból, hogy a Remete Szent Antalról elnevezett kolostorba
látogatott a klauzúrás szerzetesekért tartott imanapon. A Szentatyát
Michela Porcellato apátnő fogadta. A vesperás elimádkozását követően a
pápa magán megbeszélést tartott a szerzetesnőkkel.
Mária a keresztény remény legkifejezőbb ikona. Ferenc pápa a kamalduli szerzetesnőkhöz intézett beszédében rámutatott, hogy Szűz Mária Fiának tanítványává és anyjává válik abban a pillanatban, amikor befogadja az angyal szavait és ezt mondja: „Az Úr szolgáló leánya vagyok. Történjék velem szavaid szerint.” (Lk 1,38) A kifejezés, hogy „történjék velem” nemcsak elfogadást, hanem a jövő iránti bizalmas megnyílást is jelent: reményt! – hangsúlyozta a pápa. Mária nem tudta, hogy hogyan válik anyává, de teljesen rá bízta magát a misztériumra, amely beteljesedni készült. A várakozás és a remény asszonyává vált.
A Szentatya felidézte Szűz Mária életének egyes pillanatait: Betlehemben Jézus születésekor, Jeruzsálemben Jézus templomi bemutatásakor, majd amikor Mária tudatára ébred annak, hogy a mesterré és Messiássá vált Fia küldetése és identitása meghaladja anyai mivoltát, de egyben megértést is kivált, úgy, mint Simeon szavai és a fájdalomról szóló prófécia. Szűz Mária reménye nem inog meg Isten tervének nehézségei és meglepetései láttán sem. Ez arra tanít bennünket, hogy a remény a meghallgatásból, az elmélkedésből és a türelemből táplálkozik, továbbá, hogy hagyjuk az Úr idejét megérlelődni. Abban a pillanatban is, amikor Mária a fájdalom anyjává válik a kereszt tövében, reménye nem hagy alább, hanem támogatja Őt, miközben éberen várja a misztérium beteljesedését, amely nagyobb a fájdalomnál.
Úgy tűnik, hogy minden véget ért és minden remény kialudt. Ebben a pillanatban Mária mondhatta volna az Angyali üdvözlet ígéreteire emlékezve, hogy „Ez nem igaz! Becsaptak!”, de nem tette. Mária hitt és hite segített, hogy reménnyel várja Isten holnapját. Ezt a mai ember nem tudja megtenni – állapította meg a pápa. Mi ki tudjuk várni Isten holnapját vagy a mát akarjuk? Isten holnapja Mária számára a hét első napjának hajnala. Jót tesz, ha az elmélkedés során elgondolkodunk a fiú és anyja ölelésén.
Végül a Jézus sírjánál égő egyetlen lámpásra, az anya reményére tekintve, ami abban a pillanatban az emberiség reménye volt, felmerül a kérdés: vajon a kolostorokban ég-e még ez a lámpás? A kolostorokban várják-e Isten holnapját? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Szűz Mária tehát a remény szilárd tanúságtétele, ami jelen van az üdvösségtörténet minden pillanatában. Szűz Mária, a remény anyja, támogat bennünket a sötétség, a nehézség és a levertség, a látszólagos és a valós legyőzetés idején is. Mária a mi reményünk, aki segít, hogy életünket a Mennyei Atya tetszése szerint éljük, és örömteli ajándék legyen testvéreinknek, olyan viselkedésmódot képviselve, amely mindig a jövő felé tekint – buzdított Ferenc pápa a klauzúrás szerzetesnőknél tett látogatásakor.
(sv)
Mária a keresztény remény legkifejezőbb ikona. Ferenc pápa a kamalduli szerzetesnőkhöz intézett beszédében rámutatott, hogy Szűz Mária Fiának tanítványává és anyjává válik abban a pillanatban, amikor befogadja az angyal szavait és ezt mondja: „Az Úr szolgáló leánya vagyok. Történjék velem szavaid szerint.” (Lk 1,38) A kifejezés, hogy „történjék velem” nemcsak elfogadást, hanem a jövő iránti bizalmas megnyílást is jelent: reményt! – hangsúlyozta a pápa. Mária nem tudta, hogy hogyan válik anyává, de teljesen rá bízta magát a misztériumra, amely beteljesedni készült. A várakozás és a remény asszonyává vált.
A Szentatya felidézte Szűz Mária életének egyes pillanatait: Betlehemben Jézus születésekor, Jeruzsálemben Jézus templomi bemutatásakor, majd amikor Mária tudatára ébred annak, hogy a mesterré és Messiássá vált Fia küldetése és identitása meghaladja anyai mivoltát, de egyben megértést is kivált, úgy, mint Simeon szavai és a fájdalomról szóló prófécia. Szűz Mária reménye nem inog meg Isten tervének nehézségei és meglepetései láttán sem. Ez arra tanít bennünket, hogy a remény a meghallgatásból, az elmélkedésből és a türelemből táplálkozik, továbbá, hogy hagyjuk az Úr idejét megérlelődni. Abban a pillanatban is, amikor Mária a fájdalom anyjává válik a kereszt tövében, reménye nem hagy alább, hanem támogatja Őt, miközben éberen várja a misztérium beteljesedését, amely nagyobb a fájdalomnál.
Úgy tűnik, hogy minden véget ért és minden remény kialudt. Ebben a pillanatban Mária mondhatta volna az Angyali üdvözlet ígéreteire emlékezve, hogy „Ez nem igaz! Becsaptak!”, de nem tette. Mária hitt és hite segített, hogy reménnyel várja Isten holnapját. Ezt a mai ember nem tudja megtenni – állapította meg a pápa. Mi ki tudjuk várni Isten holnapját vagy a mát akarjuk? Isten holnapja Mária számára a hét első napjának hajnala. Jót tesz, ha az elmélkedés során elgondolkodunk a fiú és anyja ölelésén.
Végül a Jézus sírjánál égő egyetlen lámpásra, az anya reményére tekintve, ami abban a pillanatban az emberiség reménye volt, felmerül a kérdés: vajon a kolostorokban ég-e még ez a lámpás? A kolostorokban várják-e Isten holnapját? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Szűz Mária tehát a remény szilárd tanúságtétele, ami jelen van az üdvösségtörténet minden pillanatában. Szűz Mária, a remény anyja, támogat bennünket a sötétség, a nehézség és a levertség, a látszólagos és a valós legyőzetés idején is. Mária a mi reményünk, aki segít, hogy életünket a Mennyei Atya tetszése szerint éljük, és örömteli ajándék legyen testvéreinknek, olyan viselkedésmódot képviselve, amely mindig a jövő felé tekint – buzdított Ferenc pápa a klauzúrás szerzetesnőknél tett látogatásakor.
(sv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése