Egy
vadász megfogott egy kismadarat. A madárka azt mondta a vadásznak, hogy ha
szabadon engedi, három felbecsülhetetlen értékű tanácsot ad neki. A vadász
hosszan tépelődött, majd belement az alkuba.
A
kismadár első tanácsa az volt, hogy ne ragaszkodjon a dolgokhoz, hagyja, hadd
jöjjenek, hadd menjenek. A vadász úgy gondolta, ez jó tanács, és kiengedte a
markából a madarat.
A
második tanács így szólt: bízzon abba, amit közvetlenül érez és tapasztal. A
vadász úgy gondolta, hogy ez is jó tanács, és engedte, hogy a madár felszálljon
egy közeli fára.
Amint
ez megtörtént, a kismadár harsányan nevetve felrepült. A vadász utána kiáltott,
és megkérdezte, mi olyan mulatságos, mire a madár így válaszolt: - Ha tudnád,
hogy nálam van a világ legértékesebb gyémántja, nem engedtél volna el. És még
jobban nevetett.
A
vadász dühbe gurult, é kiabálni kezdett, hogy a madár azonnal jöjjön vissza. A
madárka persze, ügyet sem vetett rá.
Hát jó,
de akkor legalább tartsd be, amit ígértél - mondta. Halljam a harmadik tanácsot!
Ugyan
miért mondanék neked bármit is, te ostoba, amikor az első két tanácsomat sem
fogadtad meg, hiszen nem hagyod csak úgy jönni és menni a dolgokat. Nézd, hogy
dühbe gurultál és próbálsz újra megfogni. És az érzékeidben sem bízol, különben
felfognád, hogy egy olyan apró madár, mint én nem rejtheti el apró testében a
világ legértékesebb ékkövét.
A madár
nevetve elfordult, hogy elrepüljön. - Mivel nem az első két tanácsom szerint
cselekedtél, nem vesztegetem rád a harmadik bölcsességemet. Azzal messze szállt.
Ezzel
tulajdonképpen megadta a vadásznak a harmadik és egyben legjobb tanácsot is: - Bármilyen
tanács felesleges, ha nem fogadjuk meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése