2026-11-16.
2026. november 16.
Szentírás: Jel 1,1-4;2,l-5a
Lehet, hogy ma is teszed a dolgod, kitartasz, helytállsz
– mégis meg kell kérdezned magadtól: szeretetből élek, vagy már csak
megszokásból?
János apostol látomásában Krisztus a gyertyatartók között
jár. Nem messziről figyeli Egyházát és az egyes ember életét: jelen van, látja
a fáradozást, a kitartást, a küzdelmet. Az efezusi közösség sok mindenben
hűséges volt, mégis ezt mondja neki: „Az a kifogásom ellened, hogy elhagytad
első szeretetedet.” Milyen fájdalmasan személyes figyelmeztetés ez! Lehetünk
elfoglaltak, vallásosak, kötelességtudók, miközben szívünk lassan kihűl.
A hétköznapok zaja, a sok feladat és a ránk zúduló üzenet
könnyen eltereli figyelmünket Krisztusról. Isten Igéje azonban ma nem vádolni
akar, hanem visszahív: emlékezz, honnan indultál, térj vissza, és tedd újra a
szeretet cselekedeteit! Krisztus szava világos irányt ad: ne csak azt nézd,
mennyit teljesítesz, hanem azt is, kinek és milyen lélekkel adod magad.
Ferences szívvel a megújulás nem rendkívüli teljesítménnyel
kezdődik, hanem az Úrhoz való egyszerű, bizalommal teli visszatéréssel. Szent
Ferenc újra meg újra az evangéliumból merített erőt; Krisztushoz kötötte
örömét, és testvérként fordult minden emberhez. Mi is az Oltáriszentségben
velünk maradó Jézusból kaphatunk erőt, hogy szeretetünk ne puszta érzés, hanem
hűséges jelenlét legyen.
Ma állj meg egy percre, és kérdezd meg: kinek adhatok
figyelmet, türelmet vagy bocsánatot? Válassz egyetlen konkrét szeretetből
fakadó tettet, és valósítsd meg. Ha pedig úgy érzed, eltávolodtál, ne csüggedj:
Krisztus hív, és kegyelmével újra lángra tudja gyújtani szívedet. Így válhat a
mai nap apró szeretete az örök élet felé vezető út világosságává.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése