A lateráni bazilika
felszentelése
Szentírás: 1Kor 3,9c-11.16-17
Lehet, hogy ma is belépsz egy
templomba, de közben nem veszed észre: Isten benned is otthont keres. Egy
fárasztó nap, egy türelmetlen válasz, egy régi sérelem vagy a sokféle zaj
könnyen elfeledteti velünk, kik vagyunk. Pál apostol azonban ma megszólít: „Isten
temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek.”
A lateráni bazilika
felszentelésének ünnepe egy látható templomra irányítja figyelmünket, de
közben arra is kérdez: milyen alapra épül az életem? Pál világosan mondja: az
alap Jézus Krisztus. Nem a siker, nem mások elismerése, nem a pillanatnyi
hangulat tart meg véglegesen. Krisztus az, aki akkor is hordoz, amikor meginog
bennünk a bizalom, és aki újrakezdésre hív, amikor elrontottunk valamit.
Isten Igéje nem csupán
szép gondolatokat ad. Megmutatja, hol kell rendet teremtenünk: talán egy
kapcsolatban, amelyet elhanyagoltunk; egy szóban, amelyet ideje lenne
kimondanunk; vagy egy haragban, amelyet tovább hordozunk. Krisztus nem azért
világít rá ezekre, hogy megszégyenítsen, hanem hogy gyógyítson, és újra élő
kövekké formáljon bennünket.
Ferences szemmel a templom
nemcsak falak és oltár, hanem Isten jelenlétének otthona, amelyet
tisztelettel őrzünk. Szent Ferenc életében a templom megújítására szóló
hívás az Egyház iránti szeretetté és szolgálattá mélyült. Mi is építhetjük
Krisztus közösségét, amikor békét teremtünk, figyelmesen meghallgatunk valakit,
és nem engedjük, hogy a megosztó hangok elvegyék az egység reményét.
Ma válassz egy konkrét lépést:
kérj bocsánatot, békülj ki valakivel, vagy szánj néhány csendes percet az
Oltáriszentség előtt. Kérd Krisztust, hogy mutassa meg, mi az, amit benned újjá
akar építeni. Az ő Igéje, az Eucharisztia és a szentek példája erőt ad hozzá.
Ahol Krisztus az alap, ott a
hétköznapi élet is Isten lakóhelyévé válhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése