2026. november 4., szerda
Szentírás: Fil 2,12–18
„Hiszen Isten maga ébreszti
bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően.” (Fil
2,13)
Kedves Testvérem!
Ha ez lenne életed utolsó
estéje, miért adnál hálát, és mit szeretnél még jóvá tenni?
Talán szokatlan kérdés ez
lefekvés előtt. Mégsem azért teszem fel, hogy nyugtalanságot ébresszek benned,
hanem hogy segítsen felismerni, milyen értékes ajándék volt ez a mai nap is.
Reggel arról elmélkedtünk, hogy az
örök életre való felkészülés nem halálunk órájában, hanem mindennapi
döntéseinkben kezdődik.
Most, amikor elcsendesedik
körülöttünk a világ, érdemes visszatekintenünk: hogyan éltük meg ezt a
meghívást?
Volt-e ma valaki, akinek örömet
szereztünk? Akinek türelmesen meghallgattuk a panaszát? Aki talán egyetlen jó
szavunktól érezte, hogy nincs egyedül?
És volt-e olyan pillanat, amikor
szeretet helyett türelmetlenséget, megértés helyett ítélkezést, megbocsátás
helyett sértődöttséget választottunk?
Ne féljünk szembenézni
önmagunkkal! Isten nem azért hív esti számvetésre, hogy hibáink súlya alatt
összeroskadjunk, hanem hogy irgalmában megtisztulva, szabadabb szívvel
indulhassunk tovább.
Pál apostol ma arra
emlékeztetett, hogy Isten maga munkálkodik bennünk. Milyen vigasztaló ez! Még a
jóra való törekvésünkben sem vagyunk magunkra hagyva.
Az elmúlt napokban elhunyt
szeretteinkre emlékeztünk. Ma este gondoljunk rájuk ismét szeretettel! Mondjunk
el értük egy imát, és adjunk hálát mindazért a jóért, amelyet életükön
keresztül kaptunk.
Szent Ferenc arra tanít, hogy
életünk minden pillanata alkalom az Istennel való találkozásra. A mai nap apró
szeretetcselekedetei is az örökkévalóság felé mutatnak.
Kedves Testvérem, ma este ne
csak azt kérdezd, mit végeztél el, hanem azt is: mennyi szeretetet adtál tovább
abból, amit Istentől kaptál?
Ha sokat, adj hálát! Ha keveset,
kérj bocsánatot! Ha pedig elfáradtál, engedd, hogy Krisztus szeretete
megpihentesse a szívedet.
Mert holnap, ha Isten
megajándékoz egy új nappal, ismét lehetőséged lesz szeretni.
ESTI IMA
Uram Jézus Krisztus!
Most, amikor véget ér ez a nap,
megállok előtted.
Köszönöm, hogy ma is velem
voltál, akkor is, amikor megfeledkeztem Rólad.
Köszönöm az embereket, akikkel
találkozhattam, a szeretetet, amelyet kaptam, és a jót, amelyet kegyelmedből
megtehettem.
Bocsásd meg, amikor türelmetlen,
önző vagy szeretetlen voltam. Gyógyítsd meg, ha ma valakit megbántottam, és
segíts jóvátenni, amit elmulasztottam.
Irgalmadba ajánlom elhunyt
szeretteimet. Add meg nekik az örök világosságot és békét!
Áldd meg azokat is, akik ma este
magányosan, betegen, szorongva vagy könnyek között hajtják álomra fejüket.
Uram, nem tudom, mennyi időt
ajándékozol még nekem, de azt szeretném, hogy minden napom közelebb vigyen
Hozzád, és több szeretetet hagyjak magam után.
Most Rád bízom a mai napomat, a
holnapomat és egész életemet.
Maradj velem, Jézusom, és
engedd, hogy békével pihenjek meg szeretetedben!
Ámen.
Jó éjszakát, kedves Testvérem!
Ne feledd: a mai nap elmúlt,
de egyetlen őszinte szeretetcselekedeted sem veszett el Isten előtt.
Pax et bonum! – Béke és jóság!
fr. Szilveszter ofm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése