Nem kell ma minden hangnak engedned, amely a figyelmedért
verseng. Krisztus Igéje megmutatja, mi vezet az életre.
Talán már a nap kezdetén sokféle szó ér el bennünket: hírek,
tanácsok, vélemények, ígéretek. Nem könnyű eligazodni közöttük. Sőt, néha a hit
nyelvén megszólaló üzenetek is nyugtalanságot keltenek, megosztanak, vagy
eltávolítanak attól, amit az Egyház Krisztustól kapott és hűségesen őriz.
Pál apostol ma arra emlékeztet, hogy Isten kegyelme
megjelent, és tanít bennünket. Nem pusztán vigasztal, hanem formálja az
életünket is. Segít elfordulni attól, ami megkötöz, és józanul, igazságosan,
Istennek tetsző módon élni. Krisztus önmagát adta értünk, hogy megtisztítson és
a jó tettekre kész néppé tegyen.
Ez a kegyelem ma is találkozni akar veled – ott, ahol élsz:
a családban, a munkádban, a közösségedben, a döntéseidben. Krisztus nemcsak azt
kérdezi, mit hallottál róla, hanem azt is: milyen emberré formál téged az ő
szava? Békésebbé, türelmesebbé, igazabbá válik-e általad egy kapcsolat? Tudsz-e
nemet mondani arra, ami rombol, és igent arra, ami szeretetből fakad?
Ferences szemmel a kegyelem nem távoli eszme, hanem ajándék,
amely hálára és szolgálatra indít. Szent Ferenc egyszerűsége arra tanít, hogy a
jó nem mindig nagy tettekkel kezdődik: lehet egy figyelmes szó, egy őszinte
bocsánatkérés, egy békét teremtő gesztus.
Ma olvasd el lassan Pál apostol szavait - Tit 2,1–8.11–14
-, és vidd magaddal azt a mondatot, amely leginkább megszólít. Az
Oltáriszentségben jelen lévő Krisztustól kérj erőt, Nagy Szent Leó példájából
pedig bátorságot, hogy hűséges maradj hozzá. Így válik az Ige világossággá a
következő órád számára is – és rajtad keresztül reménnyé másoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése