2026. október 23.
Kapisztrán Szent János áldozópap
emléknapja
Szentírás: Ef 4,1–6
„Éljetek méltón ahhoz a
hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben.”
(Ef 4,1–2)
Van egy hivatásunk, amely
mindannyiunkat összeköt, függetlenül életkorunktól, foglalkozásunktól vagy
élethelyzetünktől: meghívást kaptunk a szeretetre. Nem egyszerűen arra, hogy
szeressenek bennünket, hanem arra, hogy mi magunk is Isten szeretetének látható
jelei legyünk a világban.
Pál apostol ma arra figyelmeztet:
éljünk méltón ehhez a meghíváshoz. De mit jelent ez a mindennapokban?
Talán azt, hogy nem vágunk
vissza, amikor megbántanak. Hogy türelmesek maradunk azzal, aki próbára tesz
bennünket. Hogy nem ragaszkodunk mindenáron a magunk igazához, hanem készek
vagyunk meghallgatni a másikat. Hogy a békességet fontosabbnak tartjuk a győzelemnél.
Mindez nem könnyű. Hiszen sokszor
éppen azokkal vagyunk a legtürelmetlenebbek, akik a legközelebb állnak hozzánk.
De Jézus nem csupán tanítja a
szeretetet. Ő maga mutatja meg, hogyan kell szeretni. Alázatában,
szelídségében, megbocsátásában és a kereszten önmagát ajándékozó szeretetében.
Kapisztrán Szent János, a
ferences igehirdető is ezt a Krisztust akarta követni és hirdetni. Élete arra
emlékeztet, hogy a hit nem maradhat pusztán szép meggyőződés: életünket formáló
erővé kell válnia.
Ma talán nem nagy tetteket vár
tőlünk az Úr, hanem egyetlen szeretettel kimondott szót, egy türelmes gesztust,
egy őszinte megbocsátást.
Álljunk meg egy pillanatra, és
kérdezzük meg önmagunktól: Akik ma találkoznak velem, megérezhetnek-e valamit
Krisztus szelídségéből és szeretetéből?
Mert kereszténynek lenni nem
csupán azt jelenti, hogy Krisztushoz tartozunk, hanem azt is, hogy általunk
mások is közelebb kerülhetnek hozzá.
Uram Jézus, taníts ma úgy szeretni, hogy jelenléted felismerhető legyen szavaimban, döntéseimben és tetteimben. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése