Olvasmány: 1Sám 3,1–10 Evangélium: Mt 5,13–16
„Úgy világítson világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és magasztalják mennyei Atyátokat!” (Mt 5,16)
Kedves Cserkésztestvéreim!
Kedves Fiatalok, Szülők, Vezetők! Kedves Ünneplő Testvéreim!
Harmincöt év! Egy ember
életében is jelentős idő, egy közösség életében pedig már történelem.
Ma azért gyűltünk össze
Isten oltára körül, hogy hálát adjunk a zetelaki Szent Imre cserkészcsapat
harmincöt esztendejéért.
De vajon mit ünneplünk
igazán? A táborokat, kirándulásokat, közös élményeket? A régi
barátságokat, az emlékeket, amelyek ma újra megelevenednek?
Ezt is. De ennél sokkal
többet!
Ma azt ünnepeljük, hogy
harmincöt évvel ezelőtt elvetettünk egy magot, amelyből Isten kegyelmével élet
fakadt, és amely azóta is teremheti a hit, az emberség és a szeretet
gyümölcseit.
Engedjétek meg, hogy egy
pillanatra személyesen is visszatekintsek.
Amikor káplánként itt
szolgáltam Zetelakán, különösen szívemen viseltem a gyermekek és fiatalok lelki
nevelését. Már a kommunista rendszer idején is igyekeztem mindent megtenni,
amit a körülmények lehetővé tettek, hogy közelebb kerüljenek Istenhez.
Papi jelmondatom Jézus
főpapi imájából származik: „Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek
legyenek az igazságban.” (Jn 17,19)
Ez számomra sohasem csupán
egy szép mondat volt. A fiatalokért végzett szolgálatban különösen is
igyekeztem megélni.
Aztán elérkezett 1989, és
új lehetőségek nyíltak meg előttünk. Úgy láttam, hogy a cserkészet kiváló út
lehet a gyermekek és fiatalok hitbeli, erkölcsi és közösségi nevelésére.
Incze Benjamin plébános úr
támogatásával így alapítottuk meg a cserkészcsapatot, amelyet Szent Imre herceg
oltalmába ajánlottunk. Akkor még nem tudhattuk, mi lesz belőle. De
hittük, hogy érdemes elkezdeni.
Ma, harmincöt év múltán, ezért
is hálát adunk Istennek!
Kedves Testvéreim!
A mai olvasmányban a
fiatal Sámuellel találkoztunk, aki a főpap segítségével megtanulta felismerni
Isten hangját, és kimondani: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!”
Vajon nem ez a keresztény
nevelés egyik legfontosabb feladata? Segíteni a fiatalnak, hogy a világ
sokféle hangja között meghallja Isten hívását.
Mert nem elég megtanítani
egy gyermeket arra, hogyan boldoguljon az életben. Arra is meg kell
tanítani, hogy miért él, milyen értékekért érdemes küzdenie, és hogyan válhat
mások számára áldássá.
A cserkészfogadalom így
kezdődik: „Fogadom, hogy híven teljesítem kötelességeimet, amelyekkel
Istennek, hazámnak, nemzetemnek és embertársaimnak tartozom.”
Isten, haza, nemzet és
embertárs! Nem puszta szavak, hanem életprogram.
Istent szeretni azt
jelenti, hogy kapcsolatban élünk vele, és engedjük, hogy alakítsa szívünket.
Hazánkat, nemzetünket
szeretni azt jelenti, hogy megbecsüljük örökségünket, és felelősséget vállalunk
közösségünkért.
Embertársunkat szeretni
pedig azt jelenti, hogy nemcsak magunknak élünk, hanem észrevesszük a másikat.
A cserkészet nemcsak
életrevaló, hanem emberséges embereket akar nevelni.
És itt hadd osszak meg
veletek egy emléket, amely harmincöt év távlatából is elevenen él bennem. Emlékszem
egy negyedik osztályos kis cserkészre. Még az arca, a hajának színe is előttem
van. Egy alkalommal nyiratkozni ment. Miközben várakozott, egy idősebb
asszony megkérte, hogy hozzon neki kenyeret az üzletből. A kisfiú
készségesen elment, megvásárolta a kenyeret, majd visszavitte, és a visszajáró
pénzt is át akarta adni.
Az asszony azonban így szólt:
– Tartsd meg, fiam, és vegyél
magadnak valami édességet!
A gyermek pedig ezt válaszolta:
– Köszönöm szépen, de nem
fogadhatom el, mert ez volt a mai jótettem!
Az asszony egészen
meglepődött. Nem értette, hogy egy gyermek miért nem akar jutalmat azért, mert
segített valakinek.
Pedig a kis cserkész
nagyon is értette! Megtanulta, hogy a szeretet nem üzlet, a jóság nem eladó,
és nem minden jócselekedetért jár fizetség.
Kedves Testvéreim!
Ez a gyermek talán észre sem vette, de akkor megvalósította a mai evangéliumot.
Jézus azt mondja: „Ti
vagytok a világ világossága.” Nem azt mondja, hogy majd egyszer azok
lesztek, ha felnőttök, ha nagy dolgokat visztek véghez. Hanem azt: Ti
vagytok! Most! Ott, ahol éltek! Egy gyermek is lehet világosság. Egy apró
jótett is lehet fény valakinek az életében.
És gondoljunk csak bele:
harmincöt év alatt hány ilyen apró, észrevétlen jócselekedet
történhetett? Hány ember kapott segítséget, hány fiatal tanult meg
másokért élni? Ezeket nem tartja számon semmiféle évkönyv. De Isten
számontartja őket.
És talán éppen ezek a
harmincöt esztendő legértékesebb gyümölcsei.
Kedves Cserkészek! Nem
véletlenül választottuk a csapat védőszentjéül Szent Imre herceget. Ő
nem azért lett szent, mert királyfi volt, hanem mert fiatalon komolyan vette
Istent.
Példája ma is arra tanít,
hogy az ember igazi nagysága nem a sikerben, a hatalomban vagy az elismerésben
rejlik, hanem a tiszta szívben, a hűségben és a szolgáló szeretetben.
Ezért szeretném különösen
is a fiatalok szívébe vésni: Nem kell megvárnotok a felnőttkort ahhoz, hogy
értékes emberek legyetek! Nem kell megvárnotok a holnapot ahhoz, hogy ma jót
tegyetek!
A cserkészetben megtanult
becsületesség, felelősség és szolgálatkészség nem ér véget akkor, amikor
levesszük az egyenruhát. Éppen a mindennapi életben kell gyümölcsöt
teremnie.
Ma más kihívásokkal
találkozunk, mint harmincöt évvel ezelőtt. Akkor külső korlátok nehezítették az
ifjúság nevelését. Ma a figyelem szétszórtsága, az értékek
bizonytalansága, az önzés és a közösségek gyengülése, széthúzása jelenthet
akadályt.
Ezért a cserkészet küldetése
ma nem kevésbé fontos, mint harmincöt évvel ezelőtt. Csak a körülmények
változtak meg.
Kedves Ünneplő Testvéreim!
Lord Baden-Powell, a
cserkészet alapítója, halála előtt irt búcsúüzenetében ezt hagyta örökül: „Próbáljátok
meg ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint ahogy
találtátok.”
Milyen egyszerű, mégis
milyen hatalmas életprogram! Ahol élsz, dolgozol, tanulsz, ott legyen
egy kicsit jobb a világ azért, mert te is ott vagy!
És vajon nem ugyanezt kéri
Krisztus, amikor azt mondja: „Úgy világítson világosságotok az emberek
előtt, hogy lássák jótetteiteket, és magasztalják mennyei Atyátokat!”
A keresztény cserkész nem
önmagát akarja megmutatni, hanem életével Krisztus világosságát továbbadni.
Ezért ma szeretettel
kérdezem az egykori cserkészeket: mit őriztetek meg abból, amit megfogadtatok?
Él-e még bennetek a szolgálat, a becsületesség, az Isten iránti hűség?
A mai cserkészeket: készek
vagytok-e tovább vinni ezt az örökséget?
A vezetőket pedig arra
kérem: ne feledjétek, hogy nem csupán programokat szerveztek, hanem emberi
életeket formáltok!
Hálát adunk mindazokért,
akik harmincöt éven át, nehézségek és akadályok ellenére is életben tartották a
csapatot. A vezetőkért, a szülőkért, a támogatókért, minden egykori és
jelenlegi cserkészért. És hálával emlékezünk azokra is, akik már
nincsenek közöttünk.
Kedves Cserkésztestvéreim!
Harmincöt évvel ezelőtt elindult
valami itt, Zetelakán. Egy kis közösség, egy reménység, egy szolgálat.
Azóta sok minden megváltozott. De
egyvalaminek nem szabad megváltoznia: annak a lelkületnek, amely a
kis cserkészt arra indította, hogy jót tegyen, és érte semmit se várjon.
Mert nem az mutatja meg
egy cserkészcsapat igazi nagyságát, hány tábort szervezett vagy hány kilométert
gyalogolt, hanem az, hogy mennyi jóságot, szeretetet, hitet és emberséget
adott a világnak.
Ezért ma ne csak azt
kérdezzük: mit kaptunk a cserkészettől? Hanem azt is: mit adtunk általa
másoknak?
És amikor újra elhangzik a
jól ismert cserkészköszöntés: „Légy résen!”, halljuk meg benne Krisztus
hívását is!
Légy résen, hogy észrevedd a jót,
amit megtehetsz!
Légy résen, hogy észrevedd a
testvért, akinek segíthetsz!
Légy résen, hogy meghalld Isten
hangját, aki ma is számít rád!
Adja Isten, hogy amikor
majd újabb évtizedek múltán visszatekintenek erre a csapatra, elmondhassák: Zetelaka
egy kicsit jobb, emberségesebb, szeretetteljesebb lett azért, mert itt
megszületett a Szent Imre cserkészcsapat, és tagjai hűségesek maradtak
fogadalmukhoz.
Szent Imre
herceg, a magyar ifjúság védőszentje, könyörögj értünk! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése