800 év után is élő Evangélium – Assisi Szent Ferenc húsvétjának ünnepén

2026. október 4. – Szent Ferenc atyánk főünnepe

Tranzitusának, húsvétjának 800. évfordulóján

Székelyudvarhelyi Ferences Kolostor

Ma, 2026. október 4-én különös súlya van annak, hogy kimondjuk: Szent Ferenc atyánk. Nyolcszáz év telt el azóta, hogy a Porciunkulánál befejezte földi életét. És mégis itt van velünk. Nem azért, mert egy régi kor különleges emberének emlékét őrizzük, hanem azért, mert az Evangélium, amelyből élt, ma is él.

Ferenc halálát a ferences hagyomány Tranzitusnak – átmenetnek nevezi. De talán még szebb így mondani: Ferenc húsvétja.

Mert ő nem egyszerűen meghalt. Egész életében arra készült, hogy egyre teljesebben Krisztusé legyen, és amikor elérkezett utolsó órája, már szinte semmije nem maradt. Beteg volt, gyenge, szinte vak. A puszta földre feküdt.

Mégsem üres kézzel távozott.

Krisztusa volt.

És ez elég volt.

Talán éppen itt kezdődik Ferenc üzenete a mai emberhez.

Mi rengeteg mindent próbálunk megszerezni és megtartani: biztonságot, pénzt, sikert, elismerést, kapcsolatokat. Tele van a kezünk, a fejünk, a telefonunk – és közben néha üres marad a szívünk.

Ferenc megfordítja a kérdést:

Nem az a fontos, mennyid van, hanem hogy Kié vagy.

Fiatal barátom, aki még keresed az utadat: nem kell már most minden választ ismerned. Elég, ha megtanulsz Krisztussal járni.

Idős testvérem, aki egyre többet kényszerülsz elengedni: az életed nem válik értéktelenné. Közeledsz Ahhoz, aki egész életedben várt.

És mindannyiunknak, akik valamilyen átmenetet élünk – betegség, gyász, költözés, családi változás, pályakezdés, öregedés, bizonytalanság –, Ferenc ma azt üzeni:

ne félj átmenni rajta Krisztussal.

De a 800. évforduló nem engedi, hogy csak Ferencet csodáljuk.

Körülöttünk háborúk és feszültségek vannak. Könnyen egymás ellen fordulunk. Sokszor többet beszélünk egymásról, mint egymással. Kapcsolatainkban egyre több a képernyő és néha egyre kevesebb a valódi találkozás. A mai jubileumi ferences üzenet ezért különösen sürgető: legyünk a béke, a testvériség, az egyszerűség és az emberi közelség emberei.

Innen, a székelyudvarhelyi Ferences Kolostorból ma ezt szeretném továbbadni:

Ne azt kérdezzük csupán, mit tett Ferenc nyolcszáz évvel ezelőtt.

Kérdezzük meg inkább:

Mit akar Krisztus ma általam tenni?

Kit kellene meghallgatnom?

Kinek kellene megbocsátanom?

Kit kellene felhívnom?

Miből kellene kevesebb?

Krisztusból pedig több?

Ferenc élete végén ezt mondta testvéreinek:

„Én megtettem, amit tennem kellett; amit nektek kell tennetek, arra tanítson meg benneteket Krisztus!”

Nyolcszáz év után most rajtunk a sor.

Ne csak ünnepeljük Ferencet.

Éljük az Evangéliumot.

Építsünk békét.

Legyünk testvérek.

És kezdjük el – újra – Krisztussal.

Áldott Szent Ferenc-ünnepet kívánok mindenkinek innen, a székelyudvarhelyi ferences kolostorból!

Pax et bonum! – Béke és minden jó!