2026. szeptember 14. A Szent Kereszt felmagasztalása
Szentírás: Jn 3,13–17
„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda…” (Jn 3,16)
Hétfő
reggel van. Előttünk egy új hét:
feladatokkal, találkozásokkal, döntésekkel, talán olyan terhekkel is, amelyeket
legszívesebben letennénk. És éppen ezen a reggelen az Egyház nem valami
könnyű, kellemes képet állít elénk, hanem a keresztet.
De
nem azért, hogy elszomorítson. Hanem hogy megmutassa: van, amit Krisztussal
együtt egészen másképpen lehet hordozni.
Jézus
azt mondja: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta
oda.”
A
kereszt tehát mindenekelőtt nem a
fájdalom, hanem Isten szeretetének jele. Azt üzeni: ennyire fontos vagy
Istennek. Nem kívülről nézi küzdelmeidet, hanem belépett emberi
életünkbe, és velünk együtt hordozta annak súlyát.
Ezért
amikor ma reggel keresztet vetsz, ne
tedd gépiesen! Állj meg egy pillanatra. Mondd ki szívedben: Uram, veled akarom
kezdeni ezt a napot.
Talán ma valaki próbára teszi türelmedet. Talán
nehéz döntés vár rád. Talán fáradtan indulsz munkába, iskolába vagy
szolgálatba. Talán olyan keresztet hordozol, amelyről mások semmit sem
tudnak.
Ne
csak a keresztedre nézz – nézz arra is, aki rajta függ!
Krisztus nem ígéri, hogy minden terhet levesz vállunkról. Azt
ígéri, hogy nem kell egyedül hordoznunk.
Legyen ezért a mai nap egyszerű gyakorlata: amikor valami
nehézzé válik, ne az legyen az első gondolatod: Miért éppen én? Inkább
mondd: Jézus, ezt most veled együtt viszem. Mutasd meg, hogyan szerethetek
ebben a helyzetben!
Mert
a kereszt Krisztussal nem zsákutca.
A keresztből út lesz.
A sebből szeretet.
A nagypéntekből pedig húsvét.
Így induljunk neki ennek az új hétnek: kereszttel a
homlokunkon, Krisztussal a szívünkben és reménnyel a lépteinkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése