Nemrég egy fiatal barátommal beszélgettünk a logikáról.
A beszélgetésünk egy nagyon hétköznapi példából indult ki.
Tegyük fel, hogy valakit arra kérnek otthon: menjen el a boltba néhány
dologért. Ő azonban tudja, hogy másnap ugyanarra lesz dolga, ráadásul akkor
több mindent is el tudna intézni egyszerre.
– Miért menjek el ma is, ha holnap úgyis arra járok? –
kérdezi. – Nem logikus kétszer megtenni ugyanazt az utat. Majd holnap mindent
elintézek egyszerre.
A beszélgetés azonban itt vált igazán érdekessé:
– Jézus sem kér tőlünk logikátlan dolgokat. Isten azért
adott értelmet, hogy használjuk.
Elgondolkodtam ezen. Mert igaza van. De talán még sincs
teljesen igaza.
Ami logikus, az még nem feltétlenül helyes
Ha kizárólag hatékonysági kérdésként nézzük a helyzetet, az
érvelés teljesen ésszerű. Miért tegyünk meg kétszer egy utat, ha egyetlen
alkalommal is elintézhető minden?
Csakhogy az életünk legtöbb helyzete nem pusztán
munkaszervezés.
Itt például nemcsak két út áll egymással szemben. Emberek
vannak jelen. Valaki kér, a másik válaszol. Van kapcsolat, szeretet,
engedelmesség, szolgálat.
És ettől kezdve a matematika már nem ilyen egyszerű.
Mert valóban lehet, hogy kétszer kell megtennem ugyanazt az
utat. De lehet, hogy az első alkalommal nem egyszerűen vásárolni mentem, hanem valakinek
a kérését teljesítettem. A második alkalommal pedig a saját dolgomat
intézem.
Kívülről ugyanaz az út.
Belül azonban egészen más lehet.
Jézus valóban azt akarja, hogy használjuk az értelmünket
A keresztény hit nem az értelem kikapcsolását jelenti. Isten
azért adott értelmet, hogy gondolkodjunk, mérlegeljünk, kérdezzünk, tervezzünk.
De van valami, ami az értelmet nem megszünteti, hanem meghaladja:
a szeretet.
Péter egész éjszaka halászott, és semmit sem fogott. Ő volt
a halász. Tudta, mikor és hogyan érdemes hálót vetni. Emberileg minden oka
megvolt arra, hogy Jézus kérésére azt mondja: ennek nincs értelme.
Mégis így válaszolt:
„Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit,
de a te szavadra kivetem a hálót.” (Lk 5,5)
Péter nem lett logikátlan.
Egyszerűen felismerte, hogy nem minden döntés egyetlen
mércéje a hatékonyság.
Jézus máshol ezt mondja:
„Ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele
kétannyira.” (vö. Mt 5,41)
A puszta emberi számítás megkérdezhetné:
Miért tegyek többet, mint amennyit feltétlenül szükséges?
Jézus pedig mintha azt kérdezné:
És mi lenne, ha most nem azt számolnád, mennyit kell
megtenned, hanem azt keresnéd, mennyit tudsz szeretetből odaadni?
Vigyázat! A logika néha búvóhelyünkké válhat
Talán itt van a történet legkényesebb pontja.
Nagyon intelligens magyarázatokat tudunk találni arra, amit egyszerűen
nincs kedvünk megtenni.
Logikusan megmagyarázzuk, miért nem most imádkozunk.
Miért nem telefonálunk.
Miért nem kérünk bocsánatot.
Miért nem segítünk.
Miért nem kelünk fel.
Miért nem tesszük meg, amit kértek tőlünk.
És egyszer csak észre sem vesszük, hogy az értelmünk,
amelyet Isten azért adott, hogy az igazságot keressük, ügyvéddé vált
bennünk, amely megvédi azt, amit már előre eldöntöttünk.
Ezért néha nem azt kell megkérdeznem:
„Logikus-e, amit teszek?”
Hanem valami sokkal nehezebbet:
„Mi van a döntésem mögött?”
Valóban értelmetlennek tartom?
Vagy egyszerűen nincs kedvem hozzá?
Valóban jobb megoldást keresek?
Vagy ellenállok annak, aki kérte?
Ha ugyanezt valaki más kérné tőlem, ugyanígy válaszolnék?
És végül:
Fontosabb számomra, hogy bebizonyítsam, nekem van igazam
– vagy hogy szeressek?
Lehet érvelni – és lehet engedelmeskedni
Természetesen egy fiatal felnőttnek joga és kötelessége
gondolkodni. Nyugodtan mondhatja:
– Megteszem. De nem lenne jobb holnap, amikor úgyis arra
járok, hogy ne kelljen kétszer mennem?
Ez nem engedetlenség.
Ez párbeszéd.
De ha erre az a válasz érkezik:
– Értem, amit mondasz, mégis szeretném, ha most megtennéd,
akkor néha a legérettebb válasz mindössze ennyi:
– Rendben. Megteszem.
Nem azért, mert a másiknak feltétlenül igaza van.
Hanem mert vannak pillanatok, amikor a kapcsolat többet
ér annál, mint hogy bebizonyítsam a magam igazát.
A kereszt sem „logikus”
Ma, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén,
különösen is súlya van ennek.
Ha csak a világ haszonelvű logikájával nézzük, a kereszt
értelmetlenség. Jézus megmenthetné önmagát. Elmenekülhetne. Leszállhatna a
keresztről.
De nem teszi.
Szent Pál ezért beszél a kereszt „oktalan” voltáról, amely
valójában Isten bölcsessége (vö. 1Kor 1,18–25).
A kereszt azt mondja: van valami, ami messzebbre lát
az önérdeknél.
Ez a szeretet.
Isten logikája tehát nem az emberi értelem ellentéte.
Isten logikája a szeretettel kitágított értelem.
Ezért fiatal barátom kérdésére ma ezt válaszolnám:
Igen, logikus volt az érvelésed. De attól, hogy valami
logikus, még nem biztos, hogy az a legjobb döntés.
Ne mondj le az eszedről. Gondolkodj! Kérdezz! Érvelj! Keress
jobb megoldást!
De közben tanulj meg még egy kérdést feltenni:
„Kit szerethetek most azzal, amit megteszek?”
Mert előfordulhat, hogy kétszer megtenni ugyanazt az utat
valóban nem tűnik logikusnak.
De egyszer elindulni azért, mert valaki, aki fontos nekem,
megkért rá, és másodszor azért, mert nekem magamnak van arra dolgom – kívülről
kétszer ugyanaz az út, a szívben azonban már egyáltalán nem ugyanaz.
Az első akár ajándék is lehet.
És talán az érettség egyik jele éppen ez:
nemcsak azt tudom, mikor van igazam, hanem azt is, mikor
érdemes lemondanom arról, hogy nekem legyen igazam.
Mert Krisztus is erre tanít:
nem minden „felesleges út”, aminek nem látjuk azonnal a
hasznát.
Van, amit nem azért érdemes megtenni, mert logikus.
Hanem egyszerűen azért,
mert szeretünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése