„Kövess engem!” Ő fölkelt és követte. (Mt 9,9)
Máté ott ül a vámnál. Dolgozik, pénzt keres, végzi
megszokott életét. Talán már ő maga is elhitte, hogy ennyi az élete. Az emberek
szemében vámos, bűnös, akit jobb elkerülni. Jézus azonban nem azt nézi, amit
mások látnak benne. Megáll előtte, és meglátja benne azt az embert is, akivé
kegyelméből válhat.
„Kövess engem!”
Milyen rövid mondat – és egy egész élet fér bele.
Máté pedig nem kezd magyarázkodni. Nem mondja: majd holnap;
előbb még elrendezek néhány dolgot; előbb méltóbbá teszem magamat. Egyszerűen
fölkel.
Talán ez a mai reggel legfontosabb igéje számunkra is:
fölkelni.
Fölkelni abból, amibe beleszoktunk. Fölkelni egy régi
haragból. Fölkelni egy bűnből, amely után már magunkról is lemondtunk. Fölkelni
a közönyből, a halogatásból, a „nekem már úgyis mindegy” gondolatából. És
elindulni Krisztus után.
Jézus nem azért hív, mert már rendben vagyunk. Azért hív,
hogy vele rendbe jöhessen az életünk. Ezért mondja: „Nem az egészségeseknek
kell az orvos, hanem a betegeknek.”
Ma ne azt kérdezd: Méltó vagyok-e arra, hogy Krisztust
kövessem? Inkább ezt: Ha ma megszólít, fölkelek-e?
Lehet, hogy a mai megtérésed csak egy telefonhívás, egy
bocsánatkérés, egy becsületes döntés, néhány perc csendes ima lesz. De Máté
története arra tanít: egy őszinte fölkeléssel egészen új élet kezdődhet.
Imádság:
Uram Jézus, köszönöm, hogy nem a múltam alapján nézel rám, hanem szeretettel hívsz magad után. Adj bátorságot, hogy ma én is fölkeljek abból, ami visszatart, és elinduljak Veled. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése