Esti gondolatok – 2026. szeptember 10.
Szentírás: 1Kor 8,1b–7.11–13
„A tudás felfuvalkodottá tesz, a szeretet azonban épít.”
Reggel azzal a kérdéssel indultunk: nem az a kérdés, hogy
megtehetem-e, hanem az, hogy amit teszek, építi-e a másikat.
Most, amikor lassan elcsendesedik körülöttünk a nap,
fordítsuk meg a kérdést:
Mit építettem ma?
1. Mit hagytam ma magam után?
Egy nap végén nemcsak elvégzett feladataink maradnak
utánunk. Ott maradnak a szavaink, tekinteteink, gesztusaink is mások szívében.
Talán ma valakit bátorítottam. Meghallgattam. Rámosolyogtam.
Nem vágtam vissza, pedig megtehettem volna. Lemondtam valamiről érte.
De az is lehet, hogy türelmetlen voltam. Egy szóval
megsebeztem valakit. Mindenáron bizonyítani akartam, hogy nekem van igazam.
Most nem kell mentegetőzni. Csak őszintén Krisztus elé
állni.
2. Tudtam-e szeretetből lemondani?
A mai szentlecke arra tanított, hogy nem minden jó, amit
megtehetünk. Néha éppen az mutatja meg szeretetünk nagyságát, amiről a
másikért képesek vagyunk lemondani.
Gondolj most egy emberre, akivel ma találkoztál.
Ezek néha kényelmetlen kérdések. De nélkülük nehéz
növekedni.
3. Most már engedd el a napot!
Amit jól tettél, köszönd meg Istennek.
Amit elrontottál, add át neki.
Akit megbántottál, bízd rá – és ha szükséges, holnap legyen
benned bátorság kimondani: bocsáss meg.
Nem kell tökéletes napot letenned Isten kezébe. Csak őszintén
add oda azt a napot, amelyet valóban megéltél.
Uram Jézus, köszönöm ezt a napot. Köszönöm mindazokat,
akiket ma mellém adtál. Bocsásd meg, amikor szavaimmal, döntéseimmel vagy
közömbösségemmel nem építettem, hanem sebeztem. Köszönöm azokat a pillanatokat,
amikor szeretni tudtam. Taníts úgy élni a szabadságommal, hogy mellettem
másoknak is könnyebb legyen Hozzád közeledni. Most kezedbe teszem mindazt, amit
már nem tudok megváltoztatni. Őrizd azokat, akiket szeretek, és adj nekünk
békés éjszakát. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése