Szentírás: 1Kor 9,16–19.22b–27
„Én úgy futok, hogy célba jussak.” (vö. 1Kor 9,26)
Reggelente mindannyian nekivágunk valaminek. Munkának,
tanulásnak, szolgálatnak, utazásnak, találkozásoknak. Van, aki tele tervekkel
indul, más fáradtan; van, aki örömmel, más talán úgy ébred: csak valahogy
legyek túl ezen a napon.
Szent Pál ma egy futó képét állítja elénk. Azt mondja: ne
céltalanul fuss! Tudd, merre tartasz, és főként tudd, Kiért teszed
meg az utat.
A keresztény ember számára ugyanis nemcsak az számít, hogy
mit végzünk el ma, hanem az is, milyen szívvel tesszük. Lehet dolgozni
szeretettel és lehet keserűen. Lehet szolgálni örömmel és lehet állandóan azt
számolgatva, mennyit adtam én és mennyit kaptam másoktól. Lehet találkozni
valakivel úgy, hogy csak meghalljuk a szavait – és lehet úgy, hogy valóban
meghalljuk őt.
Pál még tovább megy: „Mindenkinek mindene lettem.” Nem
azért, mert nem volt saját meggyőződése, hanem mert az embert kereste. Közel
akart kerülni hozzá, hogy Krisztust közel vihesse hozzá.
Talán ez lehet mai feladatunk is.
Amikor belépsz a munkahelyedre, otthonodba, közösségedbe;
amikor találkozol egy nehéz emberrel; amikor valaki türelmet kér tőled – ne
csak azt kérdezd: mit akar tőlem? Kérdezd inkább: Uram, hogyan
lehetek most általad ennek az embernek ajándék?
És amikor elfáradsz, jusson eszedbe: nem egyedül futsz.
Uram, add, hogy ma ne céltalanul fussak, hanem Veled, Feléd – és közben másokat is közelebb vigyek Hozzád. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése