Szentírás: Mt 10,28–33
„Nektek még a hajatok szála is mind számon van tartva. Ne
féljetek hát!” (Mt 10,30–31)
Van úgy, hogy már reggel elkezdjük számolgatni: mennyi
feladat vár ránk, mit kell elintéznünk, kit kell felhívnunk, mi fér bele a
napba, és mi nem. Jézus ma egy egészen másfajta „számolásról” beszél: Isten
még hajunk szálait is számontartja.
Nem azért mondja ezt, hogy mosolyogva ellenőrizzük a
tükörben, mennyi maradt belőlük. Hanem azért, hogy megértsük: Isten előtt
nincs jelentéktelen részlete az életünknek.
Háromszor hangzik el ebben a rövid evangéliumban: „Ne
féljetek!”
Szent Gellért sem azért lett vértanú, mert nem
ismerte a félelmet, hanem mert volt Valaki, akiben jobban bízott, mint
amennyire félt. Krisztushoz tartozása erősebb lett benne, mint az életéhez való
görcsös ragaszkodás.
Talán nekünk ma nem vértanúságot kell vállalnunk. De lehet,
hogy szükségünk lesz egy kis hétköznapi bátorságra: kimondani az igazat,
megbocsátani, újrakezdeni, türelmesnek maradni, vállalni a hitünket, vagy
egyszerűen derűsen tenni a dolgunkat akkor is, amikor nem minden úgy alakul,
ahogyan szeretnénk.
Induljunk hát neki ennek a napnak felemelt fejjel és
derűs szívvel!
Nem azért, mert minden rendben lesz úgy, ahogyan mi
elképzeltük, hanem mert bármi történjék is, Isten kezéből nem eshetünk ki.
Ha pedig Ő még hajunk szálait is számontartja, akkor egészen
biztosan a mai napunkat sem felejtette el.
Ne félj! Menj, tedd a dolgod – és közben bízd rá magad
arra, aki már előtted ott van a mai napodban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése