Evangélium:
Jn 15,4–10
„Maradjatok
bennem, akkor én is bennetek maradok.”
A reggel
sokszor már az első percekben magával ragad. Feladatok, tervek, találkozások,
gondok várnak ránk. Mielőtt azonban nekivágnánk mindennek, Jézus ma egyetlen
dolgot kér: maradj bennem!
A
szőlővessző nem erőlködik azon, hogy gyümölcsöt teremjen. Kapcsolatban marad a
szőlőtővel, és abból él, amit tőle kap. Talán nekünk is ezt kellene újra
megtanulnunk.
Sokszor
úgy próbálunk élni, mintha minden rajtunk múlna. Nekünk kell helytállni,
megoldani, kibírni, dönteni, másokról gondoskodni. Közben észrevétlenül
elfáradunk, türelmetlenné válunk, elveszítjük belső békénket.
Jézus nem
újabb feladatot ad. Forrást mutat.
Assisi
Szent Klára ezt ismerte fel, amikor a biztos és kényelmes élet helyett
Krisztust választotta. Szent Ferenc és Páduai Szent Antal útja is erről beszél:
különböző emberek, különböző hivatások, de ugyanaz a titok – Krisztushoz
kapcsolódva élni.
Ez pedig
nemcsak a templomban történik.
Rajta
maradni a szőlőtőn azt jelenti, hogy nem vágok vissza rögtön annak, aki
megbántott. Becsületesen dolgozom akkor is, amikor senki sem ellenőriz. A
családban nemcsak azt kérdezem, igazam van-e, hanem azt is: tudok-e szeretni?
Döntéseimben pedig nem csupán azt keresem, mi előnyös nekem, hanem azt is: merre
vezet Krisztus?
Az
Eucharisztiában ennek a kapcsolatnak egészen különleges mélysége tárul fel.
Krisztus nem távolról biztat bennünket, hanem önmagát adja táplálékul. Ő bennünk
akar maradni, hogy mi is benne maradhassunk.
Talán ezen
a Szent Antal-kedden ne csak elveszett dolgainkat keressük. Kérjük Szent Antal
közbenjárását, hogy újra megtaláljuk azt, amit a rohanásban oly könnyű szem
elől téveszteni: az élő kapcsolatot Krisztussal.
Ma ne
akarj mindent egyedül megoldani.
Maradj
a Forrásnál. A gyümölcsről majd Ő gondoskodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése