2026. augusztus 1. Liguori Szent Alfonz Mária püspök és egyháztanító
Szentírási rész: Mt 14,1-12
Augusztus első reggele új hónapot nyit előttünk. Mögöttünk
maradtak az elmúlt napok evangéliumai, amelyek újra és újra arra hívtak, hogy
felismerjük az Isten országának rejtett kincseit, és engedjük, hogy Krisztus
alakítsa szívünket. Ma azonban az evangélium egy komolyabb, megrendítőbb
jelenetet tár elénk. Nem azért, hogy félelmet ébresszen bennünk, hanem hogy
megmutassa: az igazság útja néha áldozatot kíván, de soha nem hiábavaló.
„Nem szabad neked…” (Mt 14,4)
Keresztelő János ezt a néhány szót mondta Heródesnek. Nem
haragból, nem fölényből, hanem azért, mert szerette az igazságot, és még jobban
szerette az embert. Tudta, hogy a hallgatás könnyebb lenne, mégsem választotta
azt. Inkább vállalta a következményeket, mint hogy elárulja Istent.
Mi ritkán kerülünk ilyen drámai helyzetbe. Mégis nap mint
nap vannak kisebb döntéseink. Hallgatok, amikor ki kellene állnom valaki
mellett? Elhallgatom az igazat, hogy elkerüljem a kellemetlenséget? Vagy
szeretettel, alázattal, de őszintén kimondom azt, amit lelkiismeretem szerint
helyesnek látok?
Az igazság soha nem lehet fegyver mások ellen. Krisztus
követője nem sebezni akar, hanem gyógyítani. Ezért az igazságot mindig
szeretettel kell kimondani. Keresztelő János élete erre tanít bennünket. Nem a
saját igazát védte, hanem Isten igazságát szolgálta.
Liguori Szent Alfonz Mária, akit ma ünneplünk, egész
életével ugyanezt hirdette. Tudós volt, lelkipásztor és szent, de mindenekelőtt
olyan ember, aki hitt abban, hogy Isten irgalma nagyobb minden emberi
gyengeségnél. Az igazság és az irgalom nála nem egymás ellenfelei voltak, hanem
ugyanannak a szerető Istennek két arca.
Ma talán nem nagy hőstetteket kér tőlünk az Úr. Lehet, hogy
csak egy becsületes döntést, egy őszinte szót, egy tiszta tekintetet vagy egy
elhallgatott rosszindulat helyett kimondott jó szót. Ezekből épül fel a
Krisztushoz hűséges élet.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése