Szentírási rész: Mt 13,54-58
„Nem tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.” (Mt 13,58)
Az este mindig őszinte. Amikor elcsendesedik körülöttünk a
világ, már nem kell megfelelnünk senkinek. Csak mi vagyunk, a nap emlékei és
Isten irgalmas tekintete. Ilyenkor derül ki igazán, hogy mi maradt meg bennünk
abból, amit reggel reméltünk, napközben megéltünk, és estére magunkkal hoztunk.
Jézus názáreti elutasítása első hallásra szomorú történet.
Mégis van benne egy halk, vigasztaló üzenet. Az emberek hitetlensége nem
változtatta meg Krisztus szeretetét. Ő nem fordult el tőlük sértődötten.
Továbbment, hogy ott ajándékozza életét, ahol nyitott szívekre talál.
Talán a mi napunkban is voltak pillanatok, amikor nem
sikerült úgy szeretni, ahogyan szerettünk volna. Lehet, hogy egy beszélgetés
félrecsúszott, egy feladat kifárasztott, egy régi seb újra fájni kezdett. Talán
volt olyan ember is, akit nem tudtunk megérteni. És lehet, hogy mi magunk sem
voltunk eléggé nyitottak arra, amit Isten csendesen felkínált.
Mégis, ha figyelmesen visszanézünk, észrevesszük, hogy az Úr
ma is velünk járt. Egy mosolyban, amely erőt adott. Egy rövid imában, amely
megnyugtatta a szívünket. Egy váratlan segítségben. Egy feladatban, amelyet
végül mégis sikerült becsülettel elvégezni. A csodák nem mindig hangosak.
Sokszor olyan csendesek, hogy csak este vesszük észre őket.
Loyolai Szent Ignác arra tanított, hogy a nap végén keressük
meg Isten nyomait. Ez az esti hálaadás nem a tökéletes emberek imája, hanem
azoké, akik tudják: Isten ma is többet adott, mint amennyit észrevettek.
Ezért ne a hiányokra nézzünk elalvás előtt, hanem arra, hogy
Krisztus ma sem mondott le rólunk. Holnap újra elénk jön. Új kegyelemmel, új
reménnyel, ugyanazzal a hűséges szeretettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése