Evangélium: Mt 15,21–28
„Asszony, nagy a te hited!”
Ahogy lassan elcsendesedik ez a nap, talán eszünkbe jut a
reggeli evangélium kánaáni asszonya. Reggel még vele együtt indultunk útnak:
egy asszonnyal, aki nem engedte el Jézus kezét akkor sem, amikor úgy tűnt, nem
kap választ. Most, este, érdemes visszatekintenünk a saját napunkra is. Vajon
hányszor éltük át, hogy Isten ma sem úgy cselekedett, ahogyan elképzeltük?
Lehet, hogy volt egy beszélgetés, amely nem úgy alakult,
ahogyan reméltük. Egy feladat nehezebbnek bizonyult, mint gondoltuk. Talán egy
fájdalom ma sem múlt el, vagy egy régi kérdés továbbra is válasz nélkül maradt.
Az ilyen pillanatokban könnyen azt hisszük, hogy Isten hallgat.
Pedig a mai evangélium arra tanít, hogy a csend nem mindig a
távolság jele. Néha éppen a csendben formálódik a hit. Ahogy a mag is a föld
mélyén növekszik, mielőtt kibújna a felszínre, úgy érlelődik bennünk is a
bizalom azokban az órákban, amikor még nem látjuk Isten tervét.
Talán ma estére nem lett minden terhünk könnyebb. De ha
őszintén végig gondoljuk a napot, bizonyára felfedezünk apró kegyelmeket: egy
bátorító tekintetet, egy váratlan segítséget, egy őszinte mosolyt, egy csendes
imát, amely mégis békét adott. Ezek nem véletlenek. Ezek annak a Krisztusnak a
nyomai, aki akkor is velünk jár, amikor látszólag hallgat.
Mielőtt lehunyjuk a szemünket, ne a megválaszolatlan
kérdéseink legyenek az utolsó gondolataink, hanem az a bizonyosság, hogy Isten
ma is hűséges volt hozzánk. Lehet, hogy nem minden kérésünket teljesítette, de
egyetlen pillanatra sem hagyott magunkra.
Esti útravaló
Ahol ma csak Isten csendjét hallottad, ott talán éppen a
hitedet erősítette.
Esti ima
Urunk Jézus, köszönöm, hogy a mai napon is velem jártál, még
akkor is, amikor nem mindig ismertelek fel. Amit ma nem értek, azt most a Te
kezedbe teszem. Adj békés pihenést, erősítsd bennem a bizalmat, és ébressz
holnap is olyan szívvel, amely kész újra Rád hagyatkozni. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése