2026. július 22.
Szentírási rész: Jn 20,1.11-18
„Jézus így szólt hozzá: Mária!” (Jn 20,16)
Vannak reggelek, amikor az ember úgy indul el, hogy a szíve
még tele van kérdésekkel. Nem látja tisztán a jövőt, magával hordozza a tegnap
terheit, és talán úgy érzi, Isten is hallgat. Mária Magdolna is ilyen hajnalon
érkezett a sírhoz. Könnyek homályosították el a szemét, ezért nem ismerte fel a
feltámadt Jézust, pedig ott állt mellette.
Minden akkor változott meg, amikor Jézus egyetlen szót
mondott: „Mária!” Nem hosszú magyarázatot adott, nem bizonyítékokat
sorolt fel. Egyszerűen a nevén szólította. Ebben az egyetlen megszólításban ott
volt minden: a személyes szeretet, az elfogadás, a megbocsátás, az új kezdet és
az élet győzelme.
Ez a mai evangélium egyik legnagyobb örömhíre számunkra is.
Krisztus nem névtelen tömegként tekint ránk. Ismeri örömeinket és sebeinket,
reményeinket és csalódásainkat. Tudja, milyen feladat vár ránk a munkahelyen,
milyen küzdelmet hordozunk a családban, milyen döntés előtt állunk, vagy milyen
fájdalmat rejtünk a szívünk mélyén. És ma is személyesen szólít meg.
Talán nem hallható hangon, hanem egy csendes belső békében,
egy szentírási mondatban, egy váratlan találkozásban vagy egy reményt adó
gondolatban. A kérdés nem az, hogy Krisztus szól-e hozzánk, hanem az, hogy
megállunk-e annyira, hogy felismerjük az Ő hangját.
Fontos!!! Mária Magdolna találkozása nem maradt csupán
személyes élmény. Amint felismerte az Urat, örömhírvivővé vált.
A Krisztussal való találkozás mindig küldetéssé lesz. Aki
megtapasztalja az Ő szeretetét, az maga is reményt visz másoknak.
Induljunk hát úgy ezen a reggelen, hogy nyitott szívvel
figyelünk. Lehet, hogy a mai nap legfontosabb pillanata nem egy nagy siker
lesz, hanem az a csendes perc, amikor felismerjük: a Feltámadott ma is a
nevünkön szólít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése