Hálát adunk, mert az Úr meghallgatta imáinkat. Mert valaki,
aki fontos számunkra, célba ért. Mert a félelmek elmúltak, a nehéz időszak
lezárult, és végre fellélegezhetünk.
És mégis...
Valami csendesen megtelepszik a szívünkben.
Egy kis lehangoltság.
Egy megmagyarázhatatlan szomorúság.
Első gondolatunk gyakran az, hogy ezt gyorsan el kell
hessegetni. Hiszen most örülni kellene! Mit keres itt ez az érzés?
Pedig talán nem elhessegetni kell, hanem megszólítani.
Mit akarsz mondani nekem?
Az elmúlt napokban én is átéltem valami hasonlót. Miközben
őszintén hálás voltam Istennek egy számomra fontos ember sikeréért, azt vettem
észre, hogy a hála mellé csendes szomorúság is társult. Először nem értettem.
Aztán rájöttem: nem mindig az érzéseink mondják meg az igazságot. Néha csak
arra mutatnak rá, hogy van még valami, amit Isten szeretne megvilágítani
bennünk.
Rádöbbentem, hogy nem maga a szomorúság volt a probléma.
Hanem az a veszély, hogy elhamarkodott következtetéseket vonjak le belőle.
Milyen könnyen megszületnek bennünk a gondolatok:
„Talán már nem vagyok fontos.”
„Talán megváltozott valami.”
„Talán háttérbe kerültem.”
Pedig ezek sokszor nem a valóság hangjai, hanem csupán a
sebzett szív első visszhangjai.
A valóság csendesebb.
Türelmesebb.
És Isten hangja még csendesebb.
Ő nem siet következtetéseket levonni. Inkább arra hív, hogy
vigyük elé azt is, amit nem értünk.
Ekkor döbbentem rá valamire.
A szomorúság olyan, mint egy kis jelzőfény. Nem feltétlenül
azt jelzi, hogy valami elromlott. Sokszor csak azt, hogy itt az ideje megállni,
elcsendesedni, és mélyebbre nézni.
Olykor egyetlen szomorúság többet tanít önmagunkról, mint
száz örömteli nap.
Az öröm megmutatja, mit kaptunk Istentől.
A csendben megvizsgált szomorúság pedig megmutatja, hol akar
még tovább formálni bennünket.
Ezért ma már nem azt kérdezem:
„Mit keres a szomorúság a hála mellett?”
Hanem inkább ezt:
„Uram, mit szeretnél megmutatni nekem ezen a szomorúságon
keresztül?”
És azt hiszem, ez az a kérdés, amelyre Isten mindig kész
válaszolni.
Szilveszter barát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése