Olvasmány: Mik 7,14–15.18–20 Evangélium: Mt 12,46–50
Kevés dolog fontosabb az
ember számára, mint hogy valahová tartozzon. Mindannyian vágyunk arra,
hogy legyen családunk, otthonunk, közösségünk, ahol ismernek, szeretnek és
elfogadnak bennünket. Éppen ezért meglepőnek tűnhet a mai evangélium
jelenete. Jézus tanít, amikor valaki szól neki: „Anyád és testvéreid
kint állnak, beszélni akarnak veled.”
Ő azonban ezt mondja: „Aki
teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.”
Jézus ezzel nem elutasítja
édesanyját. Éppen ellenkezőleg. Feltárja előttünk Mária igazi
nagyságát. Nem csupán azért boldog, mert test szerint Jézus édesanyja,
hanem mert elsőként mondott igent Isten akaratára: „Legyen nekem a te igéd
szerint.” Mária azért a legközelebb álló ember Krisztushoz, mert
egész életét az Atya akaratának engedelmességében élte.
És itt nyílik meg előttünk
a mai evangélium legfontosabb üzenete.
A kereszténység elsősorban
nem vallási hovatartozás. Nem pusztán keresztlevél, hagyomány vagy külső
vallásgyakorlat. Jézus azt mondja: az ő családjába az tartozik, aki
hallgat az Atyára, és életével válaszol rá.
Ez egyszerre vigasztaló és
komoly üzenet.
Vigasztaló, mert senki
sincs kizárva ebből a családból. Lehet valaki fiatal vagy idős, egészséges vagy
beteg, tanult vagy egyszerű ember. Krisztus mindenkit meghív. Az Egyház
nem zárt klub, hanem Isten családja, amelynek ajtaja minden jó szándékú ember
előtt nyitva áll.
Ugyanakkor komoly is ez az
üzenet. Nem elég azt mondani: „Hiszek.” A hit akkor válik élővé, amikor
alakítja, befolyásolja döntéseinket. Amikor a családban türelmesebbek
vagyunk. Amikor a munkahelyen becsületesek maradunk. Amikor nem a
sértettség, hanem a megbocsátás vezet bennünket. Amikor nehéz helyzetben
is azt kérdezzük: „Uram, Te mit szeretnél, hogy tegyek?”
A mai első olvasmány
csodálatos választ ad erre a kérdésre. Mikeás próféta ujjongva mondja:
„Melyik isten olyan, mint
te, aki megbocsátod a bűnt?”
Micsoda vigasztalás ez! Isten nem
a hibáinkat gyűjti. Nem a múltunk foglyaivá akar tenni bennünket. Ő irgalmas
Atya, aki örömét leli az irgalomban. Nemcsak megbocsát, hanem – ahogy a próféta
mondja – „a tenger mélyére veti minden bűnünket”.
Talán sokan hordoznak ma
is régi sebeket, kudarcokat vagy bűntudatot. Lehet, hogy valaki azt
gondolja: én már túl messzire kerültem Istentől. De a mai olvasmány ezt
üzeni: nincs olyan mélység, ahonnan Isten ne tudna felemelni. Krisztus
nem azért jött, hogy elítéljen, hanem hogy hazavezessen.
Ez a gondolat különösen
közel áll Szent Antal lelkiségéhez is.
Szent Antal egész életében arra tanított, hogy az evangéliumot ne csak értsük, hanem éljük. Nagyszerű tudós volt, a Biblia szakértője, mégsem a tudása tette szentté, hanem az, hogy szívével engedelmeskedett Krisztusnak. Ezért vált sok ember lelki vezetőjévé. Ezért kérik ma is olyan sokan a közbenjárását. Nem csodatevőként tiszteljük elsősorban, hanem olyan testvérként, aki egész életével megmutatta, milyen az, amikor valaki valóban Jézus családjához tartozik.
A mai világ sokféleképpen
próbál identitást adni az embernek. Meghatároz bennünket a munkánk, a
végzettségünk, a társadalmi helyzetünk, a sikereink vagy éppen a kudarcaink.
Jézus azonban mélyebbre tekint. Azt kérdezi: Kihez tartozik a szíved?
Ez a kérdés ma is
aktuális.
Ha Krisztushoz tartozunk,
akkor a családban több lesz a türelem. A házasságban több lesz a hűség. A
fiatal bátrabban választja a tiszta utat. Az idős reménnyel hordozza
betegségeit. A dolgozó becsülettel végzi feladatát. A közösségben pedig nem
egymás hibáit keressük, hanem egymás terhét hordozzuk.
Nemsokára az
Eucharisztiában ugyanaz a Krisztus jön közénk, aki egykor ezt mondta: „Aki
teljesíti mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem.” Amikor
magunkhoz vesszük Őt a szentáldozásban, nemcsak találkozunk vele, hanem egy
családdá is válunk benne. Ezért minden szentmise emlékeztet bennünket
arra, hogy nem vagyunk árvák. Van Atyánk a mennyben, van Megváltónk, és
vannak testvéreink Krisztusban.
Kérjük ma Szent Antal
közbenjárását, hogy egyre inkább ilyen emberekké váljunk: akik nemcsak hallják
Isten igéjét, hanem örömmel meg is valósítják azt életükben.
Lelki útravaló a hétre
A hét folyamán minden reggel
indulás előtt tedd fel magadnak ezt az egyszerű kérdést:
„Uram, ma miben teljesíthetem
leginkább a Te akaratodat?”
Este pedig adj hálát azért az
egyetlen pillanatért, amikor sikerült szeretettel, türelemmel vagy irgalommal
válaszolnod Krisztus hívására. Így napról napra egyre inkább megtapasztalod,
mit jelent Jézus igazi családjához tartozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése