2026. július 15. Szentírás: Ef 3,14–19; Mt 23,8–12
„a hittel Krisztus lakjék szívetekben.” (Ef 3,17)
Minden reggel újra
megnyílik előttünk egy ajtó. Nemcsak egy új nap kezdődik, hanem új
lehetőség is arra, hogy Krisztusnak ismét helyet adjunk az életünkben.
Nem csupán vendégként,
akit időnként megszólítunk, hanem úgy, mint aki valóban otthon van a
szívünkben.
Szent Bonaventúra ferences
atya egész életével ezt a titkot élte. Nagy tudós volt, mégsem a tudás
tette naggyá, hanem az, hogy értelmével és szívével egyaránt Krisztust kereste.
Tudta: az igazi bölcsesség nem könyvekben kezdődik, hanem az Istennel
való szeretetkapcsolatban.
Jézus mai evangéliuma is
erre hív. Ne a rangot, az elismerést vagy az emberi dicsőséget keressük. „Egy
a ti Mesteretek.” Aki ezt felismeri, annak már nem kell mindenáron
bizonyítania önmagát. Szabad lesz szolgálni, meghallgatni, segíteni,
bocsánatot kérni és megbocsátani.
Ma sokféle találkozás vár
ránk. Talán munkahelyi feladatok, családi beszélgetések, tanulás,
betegágy melletti szolgálat vagy éppen egy nehéz döntés. Ezekben a
helyzetekben nem elsősorban ügyesebbnek vagy erősebbnek kell lennünk, hanem
engednünk kell, hogy Krisztus legyen jelen bennünk. Ha Ő lakik a
szívünkben, akkor szavaink békét hordoznak, tekintetünk reményt sugároz,
döntéseinket pedig a szeretet vezeti.
A ferences lelkiség is
erre tanít. A kisebb testvér nem azért hajol meg mások előtt, mert
kevesebbet ér, hanem mert felismerte: a legnagyobb méltóság az, ha
Krisztushoz hasonlóvá válhat. Az alázat nem gyengeség, hanem annak
öröme, hogy Isten szeretete elég számunkra.
Induljunk hát így ezen a
reggelen! Ne csupán feladatainkat vigyük magunkkal, hanem Krisztust is. Engedjük,
hogy Ő legyen szívünk otthona, mi pedig az Ő békéjének hordozói legyünk ott,
ahová ma küld bennünket.
Mai útravaló:
Amikor Krisztus otthonra talál a szívemben, én is otthonra találok minden élethelyzetben.
Reggeli ima:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése