Szentírás: Mt 11,28–30
„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terhet
hordoztok, én felüdítelek titeket.” (Mt 11,28)
Vannak reggelek, amikor nem a felkelés a legnehezebb, hanem
az a gondolat, hogy újra vállunkra kell vennünk mindazt, amit tegnap este
letettünk. A munka felelőssége, a család gondjai, egy betegség fájdalma, egy
kimondatlan szó súlya vagy éppen a jövő bizonytalansága már a nap első
perceiben ott kopogtat a szívünk ajtaján.
Éppen ezért hangzik ma különös erővel Jézus hívása: „Jöjjetek
hozzám…” Nem azt mondja, hogy előbb oldjunk meg mindent, váljunk erőssé
vagy hibátlanná. Nem azt kéri, hogy bizonyítsuk rátermettségünket. Egyszerűen
hív. Oda, ahol a lélek megpihenhet.
A világ sokszor azt tanítja, hogy minden terhet egyedül kell
hordoznunk. Krisztus azonban egészen mást kínál. Nem azt ígéri, hogy megszüntet
minden keresztet, hanem azt, hogy velünk hordozza. Ettől válik a teher
könnyebbé. Amikor Ő mellettünk jár, a legnehezebb út sem reménytelen.
Ma talán sok feladat vár ránk. Lesznek döntések,
találkozások, váratlan események és kisebb-nagyobb próbatételek. De egyik sem
ugyanaz, ha Jézus kezébe tesszük őket. Aki reggel Krisztussal indul útnak, nem
marad magára délben sem, és este is megtapasztalhatja, hogy Isten kegyelme
csendesen végigkísérte minden lépését.
Ferences lelkülettel ma is érdemes egyszerű szívvel
elindulni. Nem mindenre kell tudnunk a választ. Elég, ha tudjuk, kihez
tartozunk. A béke nem abból fakad, hogy minden könnyű, hanem abból, hogy
Krisztus velünk van.
Mai útravaló
A Krisztusnak átadott teher nem nyomaszt, hanem közelebb
visz ahhoz, aki szeretettel hordoz bennünket.
Reggeli ima
Urunk Jézus Krisztus, ma is Hozzád jövök mindazzal, amit a
szívemben hordozok. Add, hogy szereteted erősítsen, bölcsességed vezessen, és
békéd kísérjen minden utamon. Áldd meg ezt a napot, hogy Veled járva mások
számára is a remény és a szeretet eszköze lehessek. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése