Szentírás: Mt 7,21–29
A nap végén csendben visszatekintünk arra, amit ma
építettünk. Reggel még csak elindultunk, most pedig már látjuk: milyen köveket
tettünk le, és hol maradtunk talán adósak.
Volt-e ma olyan pillanat, amikor valóban Krisztus szavára
építettünk? Egy türelmes válasz, amikor könnyebb lett volna ingerülten felelni.
Egy megbocsátás, amikor a szívünk inkább bezárult volna. Egy apró jóság, amit
talán senki sem vett észre – csak Isten.
És voltak talán olyan pillanatok is, amikor inkább a homokra
építettünk. Amikor a saját akaratunkat követtük, amikor nem figyeltünk eléggé,
amikor elmulasztottunk egy jót. Ezeket most csendben az Úr elé visszük.
Az esti csend nem a vád ideje, hanem a találkozásé. Isten
nem azért mutatja meg a napunkat, hogy elítéljen, hanem hogy megerősítsen és
újrakezdésre hívjon.
Testvéreim, a házunk nem egyetlen nap alatt épül fel. De
minden nap számít. Minden kő számít. És még ha ma voltak is repedések, az alap
akkor is erős marad, ha Krisztusra építünk.
Most, mielőtt nyugovóra térünk, bízzuk rá magunkat arra a
sziklára, aki nem változik. Kérjük, hogy amit ma elkezdtünk, azt holnap tovább
építhessük.
Ima
Uram, Te látod a napomat. Fogadd el, ami jó volt benne, és
bocsásd meg, ami hiányos. Adj erőt, hogy holnap még inkább Rád építsem az
életemet.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése