Szentírás: Mt 7,21–29
Az evangéliumban Jézus ma egy nagyon egyszerű, mégis
megrendítő képet állít elénk: két ember házat épít. Az egyik sziklára, a másik
homokra. Mindkettő háza szépnek tűnhetett. Mindkettő elkészült. A különbség
csak akkor derült ki, amikor megérkezett a vihar.
Milyen igaz ez az életünkre is!
Vannak napok, amikor minden rendben van. Könnyebb
mosolyogni, könnyebb hinni, könnyebb imádkozni. De aztán jön egy váratlan betegség,
egy csalódás, egy rossz hír, egy félreértés, egy anyagi gond vagy egy fájdalmas
veszteség. És akkor kiderül, hogy mire építettünk.
Jézus nem azt mondja, hogy a vihar elkerüli az övéit. Nem
ígér gondtalan életet. Azt ígéri, hogy aki rá épít, az a viharban is képes megállni.
Gondolj egy öreg hegyi útra. Évek alatt sok eső veri, hó
takarja, fagy repeszti, mégis megmarad, mert mély alapokra épült. Az emberi
élet is ilyen. Nem az a fontos, hogy hány nehézséggel találkozunk, hanem hogy
van-e alattunk szikla.
És mi ez a szikla?
Nem csupán az, hogy időnként kimondjuk: „Uram, Uram!”
Jézus világosan figyelmeztet: az igazi hit nemcsak szavakból
áll.
A szikla az, amikor hallgatjuk Isten igéjét és
igyekszünk megvalósítani, megélni a mindennapokban azt.
Amikor megbocsátunk, bár nehéz.
Amikor igazat mondunk, bár könnyebb lenne kerülőutat
keresni.
Amikor imádkozunk akkor is, ha nem érzünk semmit.
Amikor újra felállunk egy bukás után.
Talán ma reggel te is fáradtan indulsz útnak. Talán vannak
kérdések, amelyek nyomasztanak. Ne feledd: minden apró hűséges lépés egy újabb
kő Krisztus szikláján.
Nem kell egyszerre egész házat építened. Elég, ha ma
egyetlen követ teszel a helyére.
Krisztus ott áll melletted, és segít építeni.
Ima
Útravaló gondolat
Aki Krisztus szavát nemcsak hallja, hanem meg is éli,
annak életét a legnagyobb vihar sem tudja elsodorni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése