Vannak reggelek, amikor nehéz elindulni. A test fáradt, a
lélek terheket hordoz, a szív pedig talán tele van kérdésekkel: Vajon van
értelme tovább küzdeni? Érdemes-e kitartani a jó mellett egy olyan világban,
amely sokszor egészen más irányba sodor?
A mai szentírásban Szent Pál atyai szeretettel fordul tanítványához,
Timóteushoz. Nem elméleteket sorol, hanem az életéről beszél. Arról az útról,
amelyen volt öröm, volt szenvedés, volt üldöztetés, de minden helyzetben
megtapasztalta Isten hűségét. Egyetlen mondat különösen erősen szól hozzánk: „Mindezekből
kiszabadított engem az Úr!”
Milyen jó lenne ezt a mondatot ma magunkkal vinni!
Képzeljünk el egy hegyi ösvényt. Az út keskeny, néhol kövek
nehezítik a haladást, máshol köd borítja a tájat. A vándor nem látja a teljes
útvonalat. Csak a következő néhány lépést. Mégis halad előre, mert bízik abban,
aki vezeti.
A keresztény ember élete sokszor ilyen. Nem mindig látjuk a
holnapot. Nem értjük minden próbatétel okát. Nem tudjuk, mi vár ránk egy hét
vagy egy év múlva. De tudjuk, kiben hiszünk.
Pál apostol arra is emlékeztet, hogy a Szentírás nem csupán
egy régi könyv. Isten élő szava. Olyan, mint egy lámpás az éjszakában, amely
megvilágítja a következő lépést. Ezért ne engedd, hogy a nap zajai elnémítsák
Isten hangját. Ma is szakíts időt arra, hogy meghallgasd Őt.
A hit útján nem magányos vándorok vagyunk. Krisztus
Egyházában járunk, abban a közösségben, amelyet Ő alapított. Az Egyház egysége,
a pápával való közösség és a hit örökségéhez való hűség olyan biztos
kapaszkodók, amelyek segítenek megőrizni az irányt akkor is, amikor sok hang
próbál másfelé vezetni.
Ne félj a mai nap kihívásaitól! Lehetnek nehézségek,
félreértések vagy csalódások. De ugyanaz az Úr, aki megtartotta Pált, ma is
melletted jár.
Ima
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése