„Nem hagylak árván benneteket” - reggeli gondolat – húsvét 6. vasárnapja

Szentírás:

✠ Jn 14,15–21
✠ 1Pét 3,15–18

A mai világ tele van félelemmel. Az emberek félnek a jövőtől, a betegségtől, a magánytól, a bizonytalanságtól. Sok a zaj, az információ, a vélemény — és közben egyre kevesebb a remény.

Ebben a világban szól ma Jézus szava:

„Nem hagylak árván benneteket.”

Ez nem egy szép vigasztaló mondat. Ez a keresztény ember életének alapja. Krisztus nem távoli emlék akar lenni, hanem élő jelenlét az életünkben. Nem azt ígéri, hogy nem lesz keresztünk, hanem azt, hogy nem maradunk egyedül benne.

Péter apostol ezért mondja:

„Legyetek mindig készen arra, hogy számot adjatok reményetekről.”

Figyeljük meg: nem a tudásunkról, nem a vallásos szokásainkról, hanem a reményünkről. Mert az igazi hit látszik az emberen. Látszik abból, ahogyan beszél, ahogyan szeret, ahogyan hordozza a nehézségeket. A világ ma nem tökéletes keresztényeket keres, hanem hiteleseket.

A legerősebb tanúságtétel sokszor nem a hangos beszéd, hanem a béke egy zaklatott világban. Egy ember, aki nem keseredik meg. Egy ember, aki tud imádkozni akkor is, amikor nehéz. Egy ember, aki nem adja fel.

Talán ma te is fáradt vagy. Talán régóta hordozol egy csendes keresztet. Talán úgy érzed, Isten hallgat. De Jézus ma újra mondja:

„Hozzátok jövök.”

Ne félj újra elindulni felé. Egy őszinte ima, egy szentgyónás, egy rendezett kapcsolat, egy tisztább döntés — sokszor innen kezdődik az új élet.

Mert aki Krisztussal él, az többé nem a félelem embere, hanem a reményé.

Rövid ima

Urunk Jézus Krisztus, köszönjük, hogy nem hagysz bennünket árván. Erősítsd bennünk a reményt, és taníts úgy élni, hogy mások is megérezzék rajtunk a Te jelenlétedet. Ámen.

Útravaló gondolat

A keresztény ember nem attól erős, hogy nincs keresztje, hanem attól, hogy Krisztussal hordozza.