A mai szentleckében Péter
apostol azt mondja: „Legyetek mindig készen arra, hogy mindenkinek
válaszolni tudjatok, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek.”
Ennek kapcsán ma a Feltámadott
Krisztus nagyon személyesen kérdezi mindannyiunktól: Látszik-e rajtad,
hogy van reményed?
Nem azt, hogy jársz-e templomba,
hogy tudsz-e imádkozni, hogy hányszor vetettél keresztet ma
reggel.
Hanem azt, hogy amikor
belépsz egy szobába, amikor megszólalsz otthon, amikor dolgozol,
vezetsz, szenvedsz, vársz, öregszel, harcolsz - érzik-e rajtad az emberek, hogy
Krisztus él?
Szent Péter ma nem
udvarias vallásosságra hív. Egészen radikálisat mond:
„Legyetek mindig készek
megfelelni mindenkinek, aki kérdezi, milyen remény él bennetek.” (1Pét
3,15)
Figyeljük meg: nem azt
mondja, hogy magyarázd meg a vallásodat. Hanem azt: magyarázd meg a
reményedet. Mert a kereszténység elsősorban nem szabályrendszer. A
kereszténység egy élő kapcsolat a Feltámadottal.
És ezt a világ vagy
látja rajtunk… vagy nem.
A mai ember
tele van információval, de éhezik a reményre.
Tele van kapcsolatokkal, de magányos.
Tele van zajjal, de belül üres.
Sokan mosolyognak, de közben elfáradtak az életben.
És most figyeljetek jól: a
világ nem tökéletes keresztényeket keres. Hanem hiteleseket.
Olyan
embereket, akik sebeik ellenére is tudnak szeretni.
Akik a csalódások után is tudnak bízni.
Akik a sötét napokon sem engedik el Krisztus kezét.
A szentek nem azért voltak
nagyok, mert nem estek el. Hanem mert mindig visszatértek Jézushoz.
A gonosz egyik legnagyobb
hazugsága ma ez: „Majd akkor fordulj Istenhez, ha rendbe tetted az életed.”
De az evangélium ennek az
ellenkezőjét mondja: azért menj Krisztushoz, mert nélküle nem tudod
rendbe tenni az életedet.
Szent Péter egy üldözött
Egyháznak ír. Olyan embereknek, akik féltek, akiket kinevettek, akiket
bántottak hitük miatt. És mégis ezt mondja nekik: „Ne féljetek.”
Miért? Mert Krisztus
feltámadt.
És ez nem egy
szép vallási gondolat, hanem a történelem legnagyobb fordulata.
Ez azt jelenti: a halál nem győzött.
A bűn nem győzött.
A sötétség nem győzött.
És aki ezt
valóban elhiszi, az többé nem élhet úgy, mint akinek nincs reménye.
Nem élhet állandó félelemben.
Nem járhat lehajtott fővel ebben a világban.
Nem élhet úgy,
mint aki már elvesztette a csatát.
Nézzük meg
őszintén:
mennyi félelem van bennünk!
Mi lesz a gyerekeimmel?
Mi lesz az egészségemmel?
Mi lesz az Egyházzal?
Mi lesz a világgal?
És közben Krisztus ott áll
mellettünk, és szinte ugyanazt kérdezi, amit a háborgó tengeren, a
viharban kérdezett az apostoloktól:
„Miért féltek?
Hát nincs hitetek?”
Testvérem,
lehet, hogy most nehéz időszakban vagy.
Lehet, hogy egy titkos keresztet cipelsz.
Lehet, hogy fáradt vagy.
Lehet, hogy régóta imádkozol valamiért, és nem történik semmi.
De húsvét hatodik
vasárnapjának előestéjén az Egyház ezt kiáltja bele a szívedbe:
Krisztus nem
hagyott el.
Lehet, hogy nem
érzed.
Lehet, hogy csendben van.
De ott van.
A kereszténység nem azt
jelenti, hogy nincs kereszt. Hanem azt, hogy nem a kereszté, nem a
fájdalomé az utolsó szó.
Testvéreim, van még
valami nagyon fontos a mai szakaszban. Péter azt mondja: „szelíden és
tisztelettel” tegyünk tanúságot.
Ez különösen fontos ma,
amikor annyi hang próbálja félrevezetni és összezavarni az embereket. Hamis
látnokok, önjelölt próféták, szenzációhajhász üzenetek, félelmet keltő
vallásosság. Sokan Krisztus helyett látomásokat követnek. Az Egyház
helyett saját elképzeléseiket.
De az igazi keresztény
ember nem a félelem tanítványa.
Mi nem titkos üzenetekre,
az „Igazság Könyvér” építjük az életünket, hanem Jézus Krisztusra, aki
az apostolokra és köztük Péterre bízta Egyházát. A hitünk nem emberi
fantáziákon áll, hanem az evangéliumon.
És tudjátok, mi
a legerősebb tanúságtétel?
Nem a hangos
beszéd. Hanem egy békés ember egy ideges világban.
Egy tiszta ember egy zavaros világban.
Egy hűséges ember egy hűtlen világban.
Egy imádkozó ember egy zajos világban.
Képzeljetek el
egy égőgyertyát egy sötét szobában.
Nem kiabál.
Nem bizonygat.
Csak ég.
És legyőzi a
sötétséget.
Ilyennek akar látni
bennünket Krisztus. Nem azt akarja, hogy a nagy szavak emberei legyünk.
Hanem világító
emberek.
És amikor hétfő reggel
indulsz munkába, iskolába, a boltba vagy az orvoshoz - ne feledd: Lehet,
hogy valaki azért nem adja fel aznap az életét, mert találkozott
veled.
Mert rajtad keresztül
megérzett valamit a feltámadott Krisztusból. És aki valóban találkozott a
Feltámadott Krisztussal, az nem tud többé ugyanúgy élni, mint előtte.
Ima:
Urunk Jézus
Krisztus, add, hogy ne a félelem, hanem a remény emberei legyünk.
Taníts meg úgy élni, hogy látható legyen rajtunk a Te jelenléted.
Adj bátorságot a hétköznapokban, tiszta hitet a zavaros időkben, és olyan
szívet, amely mindig visszatalál Hozzád. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése