Urunk
Jézus Krisztus,
amikor este elcsendesedik körülöttünk a világ,
sokszor a saját szívünk zaját halljuk a legerősebben.
Elfáradásainkat, félelmeinket, kimondatlan fájdalmainkat,
a nap terheit és a bennünk hordozott kérdéseket.
És mégis
ma újra emlékeztetsz minket arra,
hogy nem hagytál magunkra bennünket.
Te nem
eltávoztál tőlünk,
hanem közelebb jöttél hozzánk, mint valaha.
Jelen vagy ott is, ahol ma sírt valaki.
Ott is, ahol egy ember csendben hordozta a keresztjét.
Ott is, ahol valaki újra megpróbált szeretni, megbocsátani vagy remélni.
Urunk,
köszönjük Neked, hogy nincs olyan élethelyzet,
ahová ne tudnál belépni.
Nincs olyan seb, amelyet ne érintenél meg.
Nincs olyan bűn, amelyből ne tudnál felemelni.
Nincs olyan sötétség, amelyben ne tudnál világosságot gyújtani.
Sokszor mi
is csak állunk és nézzük az eget,
miközben tele van a szívünk bizonytalansággal.
Félünk a jövőtől.
Félünk a betegségtől.
Félünk az egyedülléttől.
Félünk attól, hogy elfárad bennünk a szeretet.
De ma újra
halljuk szavadat:
„Ne féljetek.”
„Én veletek vagyok.”
Add,
Urunk,
hogy ezt ne csak értsük, hanem el is higgyük.
Hogy ne úgy éljünk, mint akik magukra maradtak,
hanem mint akik tudják: Te mellettük jársz.
Taníts
minket úgy élni,
hogy a földi dolgok között se veszítsük szem elől az örökkévalót.
Hogy a rohanásban is maradjon időnk szeretni.
Hogy a zajban is meghalljuk a lelkiismeret halk szavát.
Hogy a csalódások után is tudjunk újra bízni.
Hogy a bukásaink után is legyen erőnk felállni.
Áldd meg
ma este a családokat,
a magányosokat,
a betegeket,
az időseket,
a küzdő fiatalokat,
az elfáradt szülőket,
és mindazokat, akiknek ma nehéz volt a szívük.
Adj békét
az otthonokba.
Adj reményt azoknak, akik már majdnem feladták.
Adj hitet azoknak, akik keresnek Téged.
És adj szeretetet nekünk,
hogy jelenléted hordozói lehessünk ebben a sebzett világban.
Urunk
Jézus,
Te már célba értél az Atyánál,
de közben nem hagytál el minket.
Fogd a kezünket ezen a földi úton,
amíg egyszer mi is hazaérkezünk Hozzád.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése