Van olyan reggel, amikor az ember már ébredéskor fáradt. Nem
a teste, hanem a szíve. Ugyanazok a gondok, ugyanazok a harcok, ugyanazok a
kérdések. És ilyenkor könnyű azt hinni: „Nem változik semmi.”
Figyeld meg: nem azt mondja, hogy nem lesz fájdalom. Nem azt
mondja, hogy a keresztény ember mindig mosolyog. Hanem azt ígéri, hogy a
fájdalomnak nem a sötétség lesz a vége, hanem a Feltámadott Krisztus.
A világ sok hamis hangja azt suttogja: „Mentsd meg magad!
Csak magadban bízz! Keress különleges jeleket, titkos üzeneteket, új
tanítókat!” De Jézus nem titkos utakat mutat. Ő maga az Út. Az Egyház kétezer
éve ugyanarra tanít: a feltámadás útja átmegy a kereszten.
Gondolj földbe vetett magra. Kívülről nézve eltűnik,
eltemetik, szétbomlik. De belül, a pusztulásból élet fakad, csira születik.
Sokszor ilyen a te napod is. Amit ma veszteségnek látsz, abból Krisztus holnap
életet fakaszthat.
Lehet, hogy ma csendben hordozol egy sebet. Egy csalódást.
Egy betegséget. Egy bizonytalanságot. De a Feltámadott nem távolról néz téged. Végig
kíséri a napodat. Ott lesz a munkádban, az utadon, a fáradtságodban, a
döntéseidben. És újra meg újra ezt mondja: „Ne félj! Nem hagytalak egyedül.”
A kereszténység nem menekülés a valóságból. Hanem barátság
Jézussal a valóság közepén.
Ma ne a félelmeid vezessenek. Ne az internet zajos prófétái.
Ne a reménytelenség. Hanem Krisztus szava. Mert aki vele jár, annak a
könnyeiből egyszer öröm születik.
Rövid ima
Feltámadott Jézus, amikor fáradt a szívem, emlékeztess arra,
hogy Te már legyőzted a sötétséget. Taníts bízni Benned a nehéz napokon is, és
vezess hűségesen Egyházad útján az igazi öröm felé. Ámen.
Útravaló gondolat
Aki Krisztus kezét nem engedi el a szenvedésben, az megtapasztalja az Ő örömét a feltámadásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése