Evangélium: Jn 21,1–14
Van az a pont az életben, amikor visszatérünk a „régihez”.
Amikor elfáradunk, amikor nem értjük, mi történik körülöttünk, amikor a remény
halványulni kezd. Pontosan ebben a helyzetben találjuk a tanítványokat a mai
evangéliumban. Visszamennek halászni. Vissza oda, amit ismernek. De az éjszaka
üres. Semmit sem fognak.
Ismerős ez? Amikor mindent beleadsz, mégis üres marad a
háló.
És akkor hajnalban megjelenik Ő. A Feltámadott. Nem
látványosan, nem hangosan, hanem csendesen, a parton állva. Megszólítja őket:
„Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán!” – és hirtelen megtelik a háló. Az
ürességből bőség lesz. A kudarcból túláradó élet.
Ez a történet nem csak róluk szól. Rólad szól. Ma reggel.
Jézus nem vádol, nem kér számon. Nem azt mondja: „Miért
adtad fel?” Hanem egyszerűen jelen van, vezet, és új lehetőséget ad. A
Feltámadott Krisztus ma is ott áll az életed partján. Látja a fáradtságodat, a
küzdelmedet, a csendes csalódásaidat – és mégis hív: „Próbáld újra, de most
velem!”
És amikor felismerik Őt, minden megváltozik. Péter a vízbe
ugrik. Nem vár. Nem kalkulál. Megy Jézushoz. Ez a radikális szeretet. Ez a
barátság Krisztussal: nem a saját erőnkből való tökéletesség, hanem az Ő
kegyelmében növekedni és egyre inkább Hozzá tartozni.
Ott, a parton, Jézus már készíti a reggelit. Tüzet gyújtott.
Hal és kenyér várja őket. Micsoda kép! Az Isten, aki gondoskodik, aki
megvendégel, aki közösségbe hív. Nem csak csodát tesz, hanem asztalhoz ültet.
Ez az Egyház valósága is: Krisztus ma is táplál, vezet, és
közösségben tart minket. És ebben a közösségben különös ajándék számunkra a
Szentatya, a Pápa, aki Krisztus földi helytartójaként vezet bennünket az
igazság útján. Az ő tanítása, tekintélye és hűsége biztos iránytű számunkra
ebben a zavaros világban.
Ne maradj a parttól távol. Ne ragadj bele az üres
éjszakákba. Jézus él. Itt van. Hív. És barátként akar jelen lenni az életedben
– nem elméletként, hanem valóságként.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése